Soha nem a hiány számít;
Nem boldog, aki csak áhít.
Aki profán rabszolgája,
Vágyát a piac diktálja,
Ami már van, keveset ér,
Ami még nincs, csak azért él.
Soha nem a hiány számít,
Ilyet akárki is állít.
Boldogságunkat alkotjuk,
Nem pedig megkaparintjuk.
Kiteljesedik a köröm,
Ha tudom, hogy mi az Öröm…
A “nincs” semmit sem tud adni;
Csal a “van”-ból lesz – valami.
