Atlantiszból – szeretettel;
Sose változik az ember…
A bajok és a panaszok,
Még ma is mind ugyanazok.
Még ma is a vén kapzsiság
Füttyére táncol a világ.
Atlantiszból – szeretettel;
Ugyanaz maradt az ember…
Az erőszak is ránk maradt,
Csak “tudományosra” dagadt.
A hitszegés tartja magát,
Ma is éli virágkorát.
Atlantiszból – szeretettel;
Sok újat alkot az ember…
Világboldogító dogmák
És “objektív” teóriák
Főzik az agyat puhára;
Mindnek szenvedés az ára.
Atlantiszból – szeretettel;
Néha jót tanul az ember…
Az első szerető Család
Óta létezik a világ.
Amióta van szerelem;
Létezik a Történelem.
Lassan fejlődik az ember;
Atlantiszból – szeretettel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: