Szúnyogokban bővelkedő
Júniusi éjszaka;
Sötét égen vakarózik
Az öreg Hold egymaga.
Tétova szél szárítgatja
Az éjszaka bocskorát,
Pihen a vén látóhatár,
Mint egy üres nagykabát.
Nyújtózkodik fel az égbe
Egy magányos, szép fenyő,
Úgy tűnik, hogy maholnap a
Világűr fölébe nő.
Kora Nyár, zümmögő hőség,
De mégis – harmónia;
Szúnyogokban bővelkedő
Júniusi éjszaka.