Téridő Trianon-síkján
Cammog az Idő-vonat,
Doktor Történelem itt nem
Gyógyítja a rossz fogat.
Tán millió Idő-síkon
Normálisabb a világ,
Tán egyedül csak minálunk
Nőnek fordítva a fák.
Alomalja-történelem,
Abszurd, egyedi vidék;
A távlatok torz hiánya
Sosem szükségszerűség.
Téridő Trianon-síkján
A csalárdság ünnepel
A híres európai
Jogrend orra nem szelel.
Dákot és morvát hazudtolt
A modern kori Júdás,
S horribilis jutalmat nyert
A többszörös árulás.
Azóta egy évszázadot
Fogadott be a pokol,
És a hazugság-tömegben
Már a Múlt is fuldokol.
Téridő Trianon-síkján
Minden Lélek fejre áll,
Isten módra uralkodik
A pénz trónján a profán.
Meddő baglyok tollászkodnak
Halott Jövő-romokon;
Csak egy ilyen idősíkon
Lehetséges Trianon…
Pedig itt sem borítja ám
A poklot fehér lepel,
Az árulás előbb-utóbb
Önmagát árulja el.
Téridő Trianon-síkján
Palást lett a fakabát,
Az egykori antant éppen
Most teszi tönkre magát…
Isten nem ver bottal itt sem;
Ha minden a győztesé,
Pár év múlva már a saját
Hazája se az övé.
Területrabló hübriszek,
Rossz diktátumokra fel!
Dédunokátok egy kis tál
Piláfért árulja el!
Téridő Trianon-síkján
Majom lehet ember-ős,
De tetteiért az ember
Azért – itt is felelős…
