Félig osztrák,
Félig japán,
Magasan az uborkafán,
Pénzben gazdag,
Álmokban – szegény;
Tőle maradt ránk egy vaskos
Nemzetellenes,
Bozontos
Dogmagyűjtemény…
Herr Coudenhove-Kalergi
A nemzetállamokat nem helyesli,
Ahogy ősei sem;
Mert számukra abból csak
Rossz terem.
Lobkowitzok
Kaunitzok
Rossz szelleme benne dohog,
Caraffák és
Metternichek
Dühe könyveiben liheg…
Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Buta totyakos császárok hona,
Kormányozta
Sok kozmopolita
Bürokrata.
A trónon korlátolt kísértetek,
Fittyedt ajkak,
Néhány elmebeteg,
Körülöttük több kilométer széles
Bürokratasereg.
A császárnak naponta hat mise,
Azon kívül nincs gondja
Semmire…
Herr Coudenhove-Kalergi
Azt pedzi,
A népeket masszává kell keverni,
Mint jó kozmopolita
Bürokrata,
Lesz
Kakastollas
Demokrácia.
Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Kalergi őseinek otthona…
Házasodtak,
Gyarapodtak,
Törvényeket hoztak;
Az aradi bitófáknál
Sörrel koccintotttak…
Ezerféle nációból
Szalajtották őket,
Nem néztek népet,
Nemzetet,
Csak vagyont,
Meg földet…
Herr Coudenhove-Kalergi
Úgy sejti,
A posvánnyá kevert ember-iszap
Örül, ha enni kap,
És teljesíti a parancsokat…
Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Slampos kozmopolitizmus hona…
Annyi szabadságharcot vívtak ellene,
Mint senki más ellen
Soha…
“Pán-Európa atyja”
Tollas kalapja
Ma fél Európát
Beborítja…
Mi nem vágyunk alá…
Harcoltunk ellene
Sokszor,
Soká….
Herr Coudenhove-Kalergi
A Nemzeteket ma is rettegi,
Torz jövőképéből
Mindegyiket
Kiselejtezi.
Volt egyszer régen egy
Ausztria,
A kozmopolita
Bürokrácia
Őshona.
Volt egyszer régen egy
Ausztria,
Ma Európa kell,
Hogy a kozmopolita
Bürokrácia
Újra császár legyen…
Ha valaki ezt nehezményezi,
Majd vadkanokat kell
Tenyészteni…
Herr Coudenhove-Kalergi
Terve,
Mint régi bitófák darabja
Korhadt és szuvas,
Károg belőle
A kivénhedt
Ráncos bőrű
Kétfejű sas…
