Atlantisz ül Idő-ágon;
Fáradt, vén köd a világon.
Múlt és Jelen lombja a fán;
Felül a Szent, lent a profán.
Az anyag átlátszó, csontos;
Titok minden, ami fontos.
Atlantisz ül Idő-ágon,
Ahogy Remény minden Álmon.
Tagadott Múlt mindig kényes,
Feledni Isten sem képes.
Soha semmit “mindenáron”…
Atlantisz ül Idő-ágon.