Pete László Miklós versei

Hajléktalan világvégeIgényt tart némi segélyre. Hivatalba menni nem fél,Esélyegyenlőséget kér. Támogatására márisÖsszeül sok liberális. Hajléktalan világvégeBüszkén nézhet fel az égre. Mivel polkorrekt nevet kap,Akár ki is bontakozhat. Mostantól azzal henceghet,Része az új világrendnek. Hajléktalan világvégeNyugodtan tervezhet végre…... Tovább »

Retek időben vezetveBorongós az ember kedve. A szélvédőt vihar rázza,Kívül-belül csupa pára. Üvöltő zápor zajában,Kerékagyig pocsolyában, Ködben,Párában,Esőben…Akad viszontagság bőven… A végén elgémberedve…Retek időben vezetve…... Tovább »

Kutyaugató éjjelenA sötétség titkos verem. Gomolygó árnyék-fekhelyenNyugszik az örök Sejtelem. Virradat fényére várvaŐrködik a csillag-gárda. Álom jár a fellegekenKutyaugató éjjelen.... Tovább »

Félig osztrák,Félig japán,Magasan az uborkafán,Pénzben gazdag,Álmokban – szegény;Tőle maradt ránk egy vaskosNemzetellenes,BozontosDogmagyűjtemény… Herr Coudenhove-KalergiA nemzetállamokat nem helyesli,Ahogy ősei sem;Mert számukra abból csakRossz terem. LobkowitzokKaunitzokRossz szelleme benne dohog,Caraffák ésMetternichekDühe könyveiben liheg… Volt egyszer régen egyAusztria,Buta totyakos császárok hona,KormányoztaSok kozmopolitaBürokrata. A trónon korlátolt kísértetek,Fittyedt ajkak,Néhány elmebeteg,Körülöttük több kilométer szélesBürokratasereg.A császárnak naponta hat mise,Azon kívül nincs gondjaSemmire… Herr… Tovább »

Styx vizének Lét-oldalánAcsarkodik rám a profán. Nyugtalan, globális korbanSzaladnak az évek – sorban. Csillognak isteni minták;Kígyóznak az Élet-indák. Styx vizének Lét-oldalánKevés a van, sok a talán. Szép arasznyi földi létbenEgyszerre van pokol,Éden… Hallgat az örökkévaló,Zörög a harsány halandó. Mű-istent keres a profánStyx vizének Lét-oldalán.... Tovább »

“Szegény ember szándékátBoldog Isten bírja”Mindenféle félelemnekBoldogság az írja. Szóljon bármilyen panasz;Ajándék az Élet;Életfánkra évgyűrűkkéntRakódnak az évek. Jövő hallgatag egénHajnalok derengnek;Abszurd jelen őrültségekFeledésbe mennek. “Szegény ember szándékátBoldog Isten bírja”Dogma-tepertőben tocsogMindig a pénz zsírja. A globálpénz-zenekarÉrzékeny dalt játszik,De – gyarmatosítás marad,Ami annak látszik. Szóljon bármilyen panasz;Ajándék az Élet;Életfánkra évgyűrűkkéntRakódnak az évek. A Jövőt nem pénzvezéreltButa végzet írja;“Szegény… Tovább »

Sose lesz olyan áradat,Ami meg nem állna,Ha a jól épített gát aLegjobb helyen várja. Sose lesz a pénz urábólGlobális monarcha,Csak az ostoba törekszik.Világuralomra. Nem állítja meg az IdőtSemmiféle kánon,Nem teremhet ringlószilvaA körtefaágon. Nyughatatlan bajkeverőtCsak az isten szánja,Sose lesz olyan áradat,Ami meg nem állna.... Tovább »

Atlantisz ül Idő-ágon;Fáradt, vén köd a világon. Múlt és Jelen lombja a fán;Felül a Szent, lent a profán. Az anyag átlátszó, csontos;Titok minden, ami fontos. Atlantisz ül Idő-ágon,Ahogy Remény minden Álmon. Tagadott Múlt mindig kényes,Feledni Isten sem képes. Soha semmit “mindenáron”…Atlantisz ül Idő-ágon.... Tovább »

Mesebeli éjszakábanTündérálom – lombruhában. Lelkiismeret válogatSuhogó, vad rémálmokat. A szent és profán határánLesben áll az éber sátán. Mesebeli éjszakábanMúlt és Jövő – álruhában. Igazi, ártatlan vágyakValódi mesékre várnak. Isten minden igaz vágyban;Mesebeli éjszakában.... Tovább »

Nyereség-háttérhatalomTerpeszkedik az Álmokon. Túl határon,ParlamentenLakozik a profit-isten. Pofáját csuklya takarja –Akaratunkat akarja. Nyereség-háttérhatalom;A profán ördöggel rokon. Pöffeszkedik végtelenbe,Minden lelkiséggel szembe… Hogyan lehet megfékezni?A csuklyáját kell letépni!... Tovább »