Pete László Miklós versei

  Golgoták még ma is várnak,Keresztek még ma is állnak,A gonoszság csúf növényeMa is évelő,Világszerte ma is üvölt,Szitkot szórA túlerő. Nagypénteken…Nyugaton,KeletenMég ma is erőszak üzen…Nagypénteken… Gyilkos fegyver ma is dörren,Harminc ezüst ma is csörren,A pénz szörnyetege ma isHatalomnak él,Korrupt bírák tömkelegeMa isHamisan ítél. Kereszt a Golgota-hegyen…Nagypénteken… A gonosz csak azért nézAz Égre,Ott lel végzetre,Szükségszerűségre.A bűn… Tovább »

Nagycsütörtökön…Fám alatt…Amit adunk, mienk marad.. Utolsó vacsora napján,Az Idő örvénylő habján… Magányos Hit ingadozik…Az Isten rosszat álmodik. Nagycsütörtökön…Tavasszal…Média profánt magasztal. Fellegjáró EurópaVár vidáman a taglóra. Profán kollektív istenekBandája profitról fecseg.              *NagycsütörtökönTúl a Lét-ködönIstenMindenkinekVisszaköszön. Múltat,Jelent,JövőtBefed az Ég;A templomban egyetlen gyertya ég. Élesen derengA Hold aurája…Magányos KrisztusVégső éjszakája… Felkel a Nap,Média… Tovább »

Viharok közt, csendességbenNéma sejtelem az égen. Csillagtalan éjszakábanÁll az elszántság magában. Az Idő reszketve pereg;Távol mindenütt – fellegek… Viharok közt, csendességben…Fenyegető sötétségben… Európa gyászba szédül;Valami borzalom készül… Pénz-vezérelt dogma-fészkekVérzivatart hevenyésznek… Viharok közt csendességben,Szeretetnyi menedékben. Amputált lelkiismeretGlobál-pénzen bizsut vehet. Nem jöhet Hit igazságaHelyett csak pénz szabadsága. Félszeg Hold tavaszi égen,Viharok közt…Csendességben…  ... Tovább »

Ég a párizsi Notre Dame…A nagyhét legelső napján… Beomlott a huszártorony;Vad lángok,Sűrű füst,Iszony… Meg nem értett üzenetekLebegnek a város felett. Ég a párizsi Notre Dame…Füstfelleg úszik a Szajnán, Üszög hullik a folyóba,Hallgat a vén Európa…. Vajon ez a rossz kezdete,Vagy már végső fejezete? Ég a párizsi Notre Dame…Hit haldoklik vizes szalmán… Ráncok fájdalommá nyúlnak,Profanizált könnyek… Tovább »

Időrágta MítoszfalvánMindenki Ember a talpán. Számos délceg archetípus;Ki nőies, ki meg fiús. A Jövendő nem kiabál;Csak az ördög globalizál. Időrágta MítoszfalvánEzer dal a Népek ajkán. Emberek közös dallama;Ahány Nép, annyi szólama… Egyet sem pótolhat sohaMűanyag globál muzsika. Időrágta MítoszfalvánÁll a világ a négy sarkán. Viszket a Múlt Isten markán;Időrágta Mítoszfalván…... Tovább »

(Mezőkövesd-Fradi 1:2, 2019. április 13.) Most Mezőkövesdre megyünk,Győzelemben reménykedünk. Kezdés után dominálunk,A labda örökké nálunk. Sokszor jutunk kapu elé;Most Szignyevics – jócskán  fölé… Leó tálal Varga elé,Roland lő, de szintén mellé. Most a Kövesd jön fölfelé,Először jut kapunk elé, Most Molnártól Drazsics kapja,S lő – élesen a kapunkba… Teringette! Baromadta!Egy helyzetből – egy-null oda… Na,… Tovább »

A “tudományos” kapzsiságFüttyére táncol a világ. Már se nem Smith, se Ricardo;Csupán gátlástalan rabló. Dollár-koronás kapzsiság;Imádja a profán világ. Gyalogjáró, teszetoszaA piac kopár mítosza… “Gazdasági növekedés”Az Isten szemében – kevés. Dollár-koronás kapzsiságMindent maga képére vág… Ha csak kapzsiság motivál,A jövő egyszer fejre áll. Állam feletti hatalomLett az arctalan pénz-halom. Dollár-koronás kapzsiságRészvény-trónon jövendőt rág. Globál pestis… Tovább »

Csendes áprilisi zápor;Egyedül az isten bátor. Amit mi csak sejtünk, tudja:A Múlt nem a halál kútja. Emberé:Teremtés,JövőAz ördögé: a túlerő. Csendes áprilisi zápor;A profán csak sátortábor, De lélek-katonák nélkül;Csupán a ráció vénül. A tét: a pénz szabadsága,Vagy az ember boldogsága. Csendes áprilisi zápor;Szörnyek születhetnek bárhol: Ideológia-rémek,Gyilkos dogma-teremtmények. Papír-szörny jövőnkre figyel,Pénz kering az ereiben… Csendes áprilisi… Tovább »

A néhai szarmata népBennünk szóródott szerteszét. Hírnevük feledésbe hullt,Tűzhelyüknél pihen a Múlt. Idő bugyrában maradtak,Pókhálóján fennakadtak. A néhai szarmata népEgykor nagy volt, erős és szép. Tanúi megannyi vésznek;A tükörből visszanéznek. Lelkük bennünk mocorogna,De tiltja finnugor dogma. A néhai szarmata népHelyén tudálékos torzkép. Ironikus irániságÜldözi régmúlt lovasát. Indogermán táncát ropjaHistória fotoshopja. A néhai szarmata népCsillagok ösvényére… Tovább »

Gazdasági korbanHol van a Költészet?Talán részvényt vásárol, ésA tőzsdére téved? GazdaságosodvaVígan üzletelget,Sutba dobva poétikát,Mindenféle elvet? Célját, küldetésétProfán porba ejti,Önmagát a LótuszevőkSzigetén felejti? Gazdasági korbanHol van a Költészet?Szent egész-e a világban,Vagy csak profán részlet? Ahogyan azt kéne,A világot rázza,Vagy szakállas nyegleként csakMagát magyarázza? Felpattan-e most isA Pegazusára,Vagy elég neki önmagaBürokráciája? Gazdasági korbanAz Életet óvja,Vagy esetleg több… Tovább »