Pete László Miklós versei

Vén atlantiszi déjà vu

Vén atlantiszi déjà vu;
Tengerillatú,
Keserű…

Múlt csillan a gondolatban,
Ezer titok zárja kattan…

A Régmúlt, mint gyémánt katlan,
Sötét és beláthatatlan.

Vén atlantiszi déjà vu;
Belepi a Jelent a fű…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!