Borongós tavaszi napon
Isten ül egy ócska padon.
Tombol a teremtés szele,
Fázik Isten keze feje.
Minden rossz gyorsan elévül,
De a Jó csak lassan épül.
Borongós tavaszi napon
Minden Jövő oximoron.
Zsúfolt, büdös kocsma telve,
Entrópia csapra verve…
Rántott dollárt árul a pék;
Esőt könnyez a messzeség…
Borongós tavaszi napon
Terjed a globál-unalom.
Kúszik az ész egyen-tokba;
Szemerkél a globál-dogma.
Tágulhat a massza-garat,
Aki Egyén –
Egyén marad.
Borongós tavaszi napon
Jelen zakatol monoton.
Kis Jövő kiságyak mélyén
Töpreng a jövendő Békén.
Isten mosolyog egy padon
Borongós tavaszi napon.