Ég a párizsi Notre Dame…
A nagyhét legelső napján…
Beomlott a huszártorony;
Vad lángok,
Sűrű füst,
Iszony…
Meg nem értett üzenetek
Lebegnek a város felett.
Ég a párizsi Notre Dame…
Füstfelleg úszik a Szajnán,
Üszög hullik a folyóba,
Hallgat a vén Európa….
Vajon ez a rossz kezdete,
Vagy már végső fejezete?
Ég a párizsi Notre Dame…
Hit haldoklik vizes szalmán…
Ráncok fájdalommá nyúlnak,
Profanizált könnyek hullnak…
A huszonegyedik század
Sejti már, mi az Alázat…
Ég a párizsi Notre Dame…
Nézünk omló torony után.
Bámulunk a jövő-kútba,
Kapaszkodunk meghitt Múltba.
Áprilisi éjszakában
Sír az Isten egymagában.
