A néhai szarmata nép
Bennünk szóródott szerteszét.
Hírnevük feledésbe hullt,
Tűzhelyüknél pihen a Múlt.
Idő bugyrában maradtak,
Pókhálóján fennakadtak.
A néhai szarmata nép
Egykor nagy volt, erős és szép.
Tanúi megannyi vésznek;
A tükörből visszanéznek.
Lelkük bennünk mocorogna,
De tiltja finnugor dogma.
A néhai szarmata nép
Helyén tudálékos torzkép.
Ironikus irániság
Üldözi régmúlt lovasát.
Indogermán táncát ropja
História fotoshopja.
A néhai szarmata nép
Csillagok ösvényére lép.
Villogó páncél-pikkelyek
Visszhangoznak kürtjeleket.
Felettük tengeri sirály;
Az élükön – Artúr király…
A néhai szarmata nép
Öröksége fénylő cserép.
Mítosz-cserép; élet-cserép –
Csupán látszat, hogy már nem ép.
Országuk van a Múltunkban;
Lakoznak az Otthonunkban.
A néhai szarmata nép
Múltunkból a Jövőnkbe lép.
A lengyel fiává simul;
Tán nem is alaptalanul.
Mi még folyton csak elejtjük…
Megérinteni se merjük…
Bennünk szóródott szerteszét
A néhai szarmata nép.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: