Pete László Miklós versei

Időn túli varázsködben

Időn túli varázsködben
Mítosz szent madara röppen.

Puszta mulandóság nélkül
Lényeg profánná nem vénül.

Csillámló fényű Sejtelem
Alkot határt fenn a Hegyen.

Időn túli varázsködben
A Lét önmagára döbben.

Idő bilincsei nélkül
A Lélek soha nem évül.

Onnan semmit el nem veszünk…
Mindig,
Mindig
Hozzáteszünk…

Isten kegyelme nem csökken
Időn túli varázsködben.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!