Pete László Miklós versei

Nehéz tavaszi napokonAz utcán ordas gond oson. Apró-cseprő baj-seregekGonosz fellege nyekereg. A sápadt Hold nagyon kerek –Elfáradtak az Emberek. Vigyorog a profán rokon;Nehéz tavaszi napokon.... Tovább »

Vénséges, hideg Kikelet,Talány lebeg az ég felett. A tavasz-varázslat tétlen,Fagy rejtőzik a sötétben. A szkeptikus entrópiaSzerint a Lét – halál fia… Vénséges hideg KikeletMégis elűzte a telet. Sivalkodó fagyok fogynak,Jelenből lassan kikopnak. Tavaszt vár a virágsereg;Vénséges hideg Kikelet.... Tovább »

Félévszázados régi TavaszokEmléke még a lelkemben ragyog. A hó után,A hosszú tél után…Bágyadt fényben merengő délutánA ház udvarán…Akkor mondta azt először Anyám:“Istennek hála, most már vége van,A hosszú télnek most már vége van,Tavasz jön, kisfiam.” Csodára várva néztem szerteszét,S hallani véltemA születőFriss TavaszNeszét…És ünneplőbe öltözött a lelkem… Az a délután még mindig sajog…Félévszázados régi Tavaszok…… Tovább »

Örök lélek-körforgalomVégtelen hosszú utakon. Talán soha nem ér véget,Minden évgyűrű – egy Élet. Mindig újabb, újabb redő;Csupán díszlet a vén Idő. Örök lélek-körforgalomVégtelen kör-világokon. Kanyarog az élet-henger;Ahány világ, annyi ember… Amikor már minden tiszta,A Léthétől – újra vissza… Örök lélek-körforgalom;Élet-halál ablakokon… Talán így,Talán másképpen…Tán egyszerre – ezerképpen… Örök lélek-körforgalom;Isten ül kívül egy padon….  ... Tovább »

Nagy változások küszöbénReszket a Kegyelem,Vakarja borzas ősz fejétA vén Történelem. Marad-e élhető világ,Vagy jön valami más?A fülhallgató tudja-e,Mi az identitás? Nagy változások küszöbénA végzet tán morog;A Jövő még nem létezik,S a Föld tovább forog.... Tovább »

Időn túli varázsködbenMítosz szent madara röppen. Puszta mulandóság nélkülLényeg profánná nem vénül. Csillámló fényű SejtelemAlkot határt fenn a Hegyen. Időn túli varázsködbenA Lét önmagára döbben. Idő bilincsei nélkülA Lélek soha nem évül. Onnan semmit el nem veszünk…Mindig,MindigHozzáteszünk… Isten kegyelme nem csökkenIdőn túli varázsködben.... Tovább »

Hosszabbodik már a Nappal,Rövidül az éjjel;Ülünk az új kor nyergébenRégi szenvedéllyel. Minden globalizációAkkor lehet áldott,Ha meghagy és tovább építNemzetet,Családot. Sanda profán pénzhatalomMindhiába dörmög,Liberális agyrémeitElviszi az ördög. Hosszabbodik már a Nappal,Rövidül az éjjel;Ami ép az Életben, azNem zuhanhat széjjel. Ami múlandó, az mindigEl is múlik végül;A Jövendő tornya mindigMúlt-alapra épül.... Tovább »

Pesti útról hazaérve,Kicsi Otthonomba érve, A Béke csendjét élvezve,Örömmel feltöltekezve Zárok le egy hosszú napot,Áldott, amit Isten adott. Szerelem,Boldogság,Béke…Pesti útról hazatérve..... Tovább »

Emlékmise Atlantiszon;Időn túli vén Tavaszon. Az Öröklét magába néz;Ifjú Múlt vén Jövőt idéz. Elfeledett TisztességnekHírét zengi néma ének. Emlékmise Atlantiszon;Téren túli kőteraszon. Lélekőrző örök terekMozdulatlan örvénylenek. A Teremtés minden érveÖnmagába visszatérne. Szkepticizmus hadonászik;Ember-voltunk Múltban ázik. Béke ül vén Fájdalmakon;Emlékmise Atlantiszon.... Tovább »

Sándor,József,Benedek,Várjuk már a meleget…Januárban,FebruárbanFagyoskodtunk eleget! Fújnak a hideg szelek,Hozzátok a meleget!Verőfénnyel,NapsütésselLegyen a Tavasz kerek! Szél fújVagy Tavasz ragyog,Várjuk a szél holnapot,Sándor,József,Benedeknek,Kívánunk mostSzép és boldogNévnapot!... Tovább »