Hogy vártad mindig…
Egyre mondogattad,
Hogy egyszer úgyis…
Hogy egyszer mégis…
Hogy egyszer az Életben
Rád talál…
Hiába hitted,
Mindhiába vártad…
Jött helyette
A vén
Lompos
Halál…
Sosem jutott Neked a nyeremény…
Szegény.
Szegény…
Szegény Kisöcsém…
Gyerekfejjel
Bársonyos fűnek tűnik a jelen,
Álmodozni tavaszi éjjelen
A Biztonság maga,
Nyomot hagy testvér,
Anya
És Apa…
Van hová lépni.
Aztán vágtába ugrat az idő,
Minden pillanat Jelen és Jövő,
A láb alatt csak szikla,
Vagy homok…
S lábad elől
Elfogytak a nyomok…
Talán a sok hamis
Nyom mellett ott volt az Életed is,
Nagy kár,
Hogy nem találtad meg soha…
Nagy kár, hogy nem kerested,
Kár, hogy a nyeremény-lidércet lested..
Egy Múlt-szigeten…
Jövő tengerén…
Egyedül maradtál
Szegény…
Szegény Testvérem,
Szegény Ferikém…
Nem minden Biztonság,
Ha annak látszik,
Beteg lesz, aki
Betegséget játszik…
Sors,
Szerencse,
Predesztináció…
Nem más, csak
Profán halál-induló…
Sosem jutott Neked a nyeremény…
Szegény.
Szegény…
Szegény Kisöcsém…
Valami talán vár Rád valahol,
Túl kudarcon,
Meddő öregedésen,
Túl rokkantnyugdíjon,
Túl betegségen,
Túl füst-halálon,
Tűz-tragédián,
Túl minden profán óperencián,
Túl idő-öblön,
Sors-zuhatagon…
Valami még vár Rád,
Feri,
Nagyon…
Mert nincs még vége.
Nem csak ennyi volt…
Ami most rossz halálba zakatolt,
Talán csak nyitánya
Valami Másnak,
Ahol elindulsz Önmagad felé…
Idei esőben
Tavalyi hó,
Tudjuk,
A halál csupán fikció,
Szünet az újrakezdések előtt.
Isten türelmes.
Új lapokat ad.
Az Akarat szabad.
Légy egy új Létben
Sokkal
Boldogabb!
Profán porhintés a főnyeremény…
Mindig van Lélek,
Mindig van Remény…
Te
Szegény,
Drága,
Drága
Kisöcsém!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: