Pete László Miklós versei

Atlantisz az Idők mélyén;Rossz tagadás meredélyén. Mivel nem illik a képbe,Feledtetésre ítélve. A Múlt hallgatag bugyrában,Minden gonoszság útjában. Atlantisz az Idők mélyén,Örök Emlékezet szélén. A jól nevelt történelemEleve rendelt síneken Globál teóriák nyománFut doktrína-szekér után. Atlantisz az Idők mélyén,A jövő-borotva élén. Múlt és Jövő foglalata;Minden dogma cáfolata. Remények örök mezsgyéjén;Atlantisz az Idők mélyén.... Tovább »

Csillagtalan téli égbolt,Lélekben él, ami rég volt. Lélegzetünket átjárjaElmúlt korok aurája. Viseljük, mint régi ingetElőző életeinket. Sejtelmesen néz a vén Hold;Csillagtalan téli égbolt.... Tovább »

A Tél szürkévé öregszik,Vén tűzhely köré telepszik. Nem mondhatja el senkinek;Magát emészti a hideg. Fényes hóból szürke sárba;A profán örökre árva. A vén Tél szürkévé vénül,Tavaszba hanyatlik végül. Fehér fényű fagyos dogmátBúcsúztat szürke valóság. Hagyományos közösségekMentén fut tovább az élet. Isten nem holmi pereces;Csak az talál,Aki keres.... Tovább »

Téli ebnek ura fakó;Lábunk alatt ropog a hó. Panasz árad, ezer akó,Vén Január – égi bakó. Kásává öregszik a hó;Pesszimizmus – sehollakó. Téli ebnek ura fakó;Meleg zugban álommanó. Téli mosoly: hideg, fakó,Téli égen szürke zakó. Téli ebnek ura fakó;Tavasszal elolvad a hó.  ... Tovább »

Fehér fényű téli csendbenTündököl a hó,Egy másik világban a miÁlmunk a való. Más világok csendjeibenSok más ember él,Ott is egyszerinek tűnikIdő meg a tér. Hivatalok jellemzője:Dogma-kényelem,Ott képzelik, hogy egyszeriA Történelem. Fehér fényű téli csendbenSzikrázik a hó,A Boldogság tiszta lelkűEmbernek való.... Tovább »

Don-kanyarban, Don-kanyarban, Reménytelen messzeségben, Messze, sivár idegenben, Farkasordító hidegben Étlen-szomjan, Fagyott kézzel Didereg, Egy magára hagyott magyar sereg…   Semmi váltás, Utánpótlás, Nincs szállító kapacitás, Még levél se jön… Csak a muszka mozgolódik Túl a Donon, Lövészárkon, A sötét ködön…   Don-kanyarban, Don-kanyarban, Sívó pusztaság… Kétszázezer szegény magyar Számára Ennyire szűkült Akkor… A világ….  … Tovább »

Hideglelős hideg napok,Tél úr fagyott lába sajog. Január ül fagyparipán,Játszadozik – fagy-citerán. Kétnapos hó-vigyor, álnok,Jéggé fagynak profán álmok. A Hold dideregve nyafog;Hideglelős téli napok.... Tovább »

Ez a kor John Falstaff után kiált…Ma degeszre kereshetné magát,Lehetne bankvezér,Politikus;Ő vigyorogna minden oldalon,Őt tapsolná a háttérhatalom,Rá szavazna a kozmopolita…Falstaff?A mi korunk szimbóluma. Ma Brüsszelben tisztes pojáca lenne,Beszédet tartana,Jelentést írna,A világ csúcsára lopná magát,Ő lenne a zseb-erkölcs bajnoka…Falstaff?A mi korunk szimbóluma. Ma nem röhögnék ki az inasok,Pólóikon viselnék a nevét,Példakép lenne…A profán sikerÉs az ateizmus… Tovább »

Egész világ jéggé fagyott,Hó lepi az Akaratot. Profán aberrációkatHozhat még jegesebb holnap. Tradícióknak vermet ásCsoda-gyilkos pénz-havazás. Álmodnunk kell vakra – hatot…Egész világ jéggé fagyott.... Tovább »

Régi, régi JanuárbanNyerített a ló,Utcákon és udvarokbanTérdig ért a hó. Nádfedeles otthonokbanLakott a világ,Pöfögtek a KGSTAutócsodák. Szögletes volt a kabát, aKucsma meg kerek,Magas hóban zörögtek aLovas szekerek. Régi, régi JanuárbanGyomor nem korog;Hajnalonta megkezdődnekA disznótorok. Ablakokon régimódi,Vaskos jégvirág,Cserépkályhák mellett ülnekSzigorú apák. Kopog a jég, zúg a szél, aKocsma nyekereg,Sörös korsók mellett komorMunkás emberek. Tél vonala mentén… Tovább »