Pete László Miklós versei

Európa vaksötétben,Mégis naiv,Mégis tétlen… Dogmagépezet zakatol,Hajdani kerteket tarol. Cél lett az euró-talmi…Mintha meg akarna halni… Európa vaksötétben,Pénz-mákony varázsködében. Eszeveszett őrültségekA piedesztálra lépnek, Kéjeleg a perverz máris,Szélsőség lesz a normális. Európa vaksötétben,Hamis, virtuális szélben. Feltámad rossz, ősi vénség,Sűrűsödik a sötétség. Recseg-ropog a vén kürtő,Érlelődik a vérfürdő. Európa vaksötétben,Csillagtalan, hideg éjben. Saját rossz ál-humánumaHurkában szorul a nyaka…. Tovább »

“Szabad sajtó”?Mostanában?Legfeljebb Meseországban… Világszerte médiumokHatalmas serege csacsog. Mindegyiknek van gazdája,Ahogy az fütyül, úgy járja. Ahol még számít a lélek,Szabadok a vélemények, Másutt meg polkorrekt seregSzáraz dogma-nyelven mekeg… Az igazság –Temetetlen;S a túlerő – nem “független”… Szabad sajtó mostanában?Naiv emberek álmában…... Tovább »

Január, profán lét ura;Hófehér fagy-harmónia. Az ég alatt minden fehér,Öröklétre vágyik a Tél. Csillogó globál pénz-erő,Hófehér, hideg jövendő… Január, profán lét ura,Fagyos orrát fennen hordja. Néha némi kegyet kreál,S akkor a hóesés eláll. Máskor zordon képe mutat,S máris szél hordja a havat. Január, profán lét ura,Nem játszik, csak egy kapura. Egyenlőn mér minden kinek,Eszményképe:A nagy… Tovább »

A halál?Fehér végtelen…Az Élet?Kis pont a Hegyen… Semmi nem lesz önmagától;Isten is havat lapátol… Világból épp annyi akad,Ahány teremtő Gondolat. A halál?A semmi csöndje…Az Élet?Állandó zene… Élet halálból nem fakad,De ha már él,Élet marad. A halál?Fehér végtelen…Az Élet?Kis pont a Hegyen…... Tovább »

Befagyott a Niagara,Tél kobakján fagykorona. Az égbolt fénytelen, rideg,Vigyorog a cudar hideg. Fagyot áraszt a levegő,Didereg az életerő. Befagyott a Niagara,Fagyból van a Tél jogara.... Tovább »

Szünet nélkül szakad a hó,Hófehér minden házikó. Ablak mögül fehér béke,Volán mögül – vész vidéke. Mint hajdani régi telek:Kabátok,Kucsmák,Emberek.. Szünet nélkül szakad a hó,Munkálkodik Holle anyó. De más ez a mai óra,Másképpen nézünk a hóra. Egykor régen: játék helye,Ma: gondok fehér tömege. Hó-bosszúság;Isten velünk…Tavasszal boldogok leszünk.... Tovább »

Hóesésben – autóval;A világ nagy fehér sóhaj. A hajnal félénken lebeg,Vad hópelyhek örvénylenek. Fenn az égbolt sötét, fakó,Lenn fehéren ragyog a hó. Óvatosan,Hosszú sorban…Az Idő soha nem torpan. Isten hiába nem szólal…Hóesésben…Autóval…... Tovább »

Ördöngösnek áll az Élet;Aki nem szól – ritkán téved. Megalkuvás-kövületekMedrében a Lélek – beteg. Elrendelés ellen élünk,Ha nem,Félembernyit érünk. Ördöngösnek áll az Élet;A Szép mindig újra éled. Nincs Élet a jelszavakban;Isten sohasem parttalan. Ami nem alulról épül,Az csak globálissá – vénül, Isten kezét elereszti,Életképességét veszti. A Lét soha nem ér véget;Ördöngösnek áll az Élet.... Tovább »

Hull a hó,HullEgyre,Egyre…Hitre,Vágyra,Reményekre… Jövő-síkok tekerednek,A háztetők fehérednek. Szkeptikust egekbe emelFehér entrópia-lepel. Hull a hó,HullEgyre,Egyre…Nagy tervekre,Ötletekre…... Tovább »

Szél fütyül Atlantisz felett,Dideregnek a szellemek. Régmúlt dallam holtan cseng el,Közönyös a néma tenger. Idő-parti süket közöny;Szellemnek csak emlék köszön. Szél fütyül Atlantisz felett,Régmúlt keres élőhelyet. Lapulni Idő öblében…Remény barlangjában…Égen… Ismernünk kell, ami elhullt,Tudnunk kell, hogy más volt a Múlt. Zsinóron rángatott dogmák,“Elmélet” helyett –Igazság…. A Hagyomány sose feled…Szél fütyül Atlantisz felett.... Tovább »