Magyar elit?
Akadt régen –
Az Idők végtelenjében…
A munkája ma sem pihen;
Nem lehetett akármilyen…
Általa Múltra akadtunk,
És magyarnak megmaradtunk.
Isten megáldotta érte,
De az Idő nem kímélte.
Embernek egyre hitványabb,
Magyarnak egyre silányabb.
Egy “elitünk” német volt tán,
A mostani meg anglomán.
A közbülső pedig orosz;
Egyik sem oszt,
Nem is szoroz.
Idegenné sose fagytunk,
Ellenükre – megmaradtunk.
A mai is azt hirdeti,
Hogy “magyarnak lenni ciki”.
“Nemzetközi” kolomp szava
Többet számít, mint a Haza.
Hozna ránk hamis világot,
Kozmopolita rémálmot.
Ő, mint “kulturális kánon”
Károg műanyag faágon.
Létet és Lírát erodál,
Halandzsává degenerál.
Hazája díj és testület,
Képekre vak, hangra süket
Még azt hiszi, ő a módi,
De jön helyette
Valódi.
