Pete László Miklós versei

A Szerelem sose vénül

A Szerelem sose vénül;
Örök ifjúsággá szépül.

Szép a nyarunk, szép a telünk;
Amíg csak élünk, szeretünk.

Ez nem a profán lét kéje,
Hanem az Élet törvénye.

A Szerelem sose vénül,
Csak közben a világ évül.

Élő valósággá fogad
Őrült ostobaságokat.

Profanizált halált fogan;
Vén alagút felé rohan.

Majd Istenből új Föld épül;
A Szerelem sose vénül.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!