Pete László Miklós versei

Kemény fagyok közelednek;Idő-pillérek repednek. Véres, bolond világ készülA hübrisznek osztályrészül. Globál-média látogatProfán halál-templomokat. PróbatételKegyelemnek;Kemény fagyok közelednek.... Tovább »

Vajon mi az, hogy “haladás”?Pusztulás?Vagy megmaradás? Létezik-e egyáltalán,Vagy tán barack – az almafán? A holt idő örök szava,Vagy csak ideológia? Vajon mi az, hogy “haladás”?Társadalmi ősrobbanás? Talán eleve elrendeltAnyagfejlődés-menetrend? Élet-üdvösség ösvénye,Vagy csak dogmák lidércfénye? Vajon mi az, hogy “haladás”?Fejlődés?Vagy valami más? A puszta technológiaA “fejlődés” ős-alapja? Vagy hallgatnunk kell a profitTorz evangéliumait? Vajon mi az,… Tovább »

  (Ferencváros-Kisvárda 2:0, 2018. november 24) Odahaza, zöld-fehérben,Győzni fogunk! Hajrá! Éljen! Reméljük, diadal vár ma,Ellenfelünk a Kisvárda. Első perctől szorongatunk,De kaput még nem találunk. Szép ollózás! Lanzafame!DE – a kapu mellett száll le… A Kisvárda védekezik;Ezt – egyelőre – jól teszik. De mezőnyben nagy a zavar,Elvesztik a labdát hamar. Heister szépen megküldi,De Felipe kapus védi…. Tovább »

A Szerelem sose vénül;Örök ifjúsággá szépül. Szép a nyarunk, szép a telünk;Amíg csak élünk, szeretünk. Ez nem a profán lét kéje,Hanem az Élet törvénye. A Szerelem sose vénül,Csak közben a világ évül. Élő valósággá fogadŐrült ostobaságokat. Profanizált halált fogan;Vén alagút felé rohan. Majd Istenből új Föld épül;A Szerelem sose vénül.... Tovább »

Őszutói súlyos ködök;Csupán a kegyelem örök. Hullámvölgyből hullámhegyre;Régi Létből –Új Életbe. Ködbe vesző horizontok;Jövőt alkot, aki boldog. Globál profán bálványt ácsol,Isten sohasem kampányol. Csupán a kegyelem örök;Őszutói súlyos ködök.... Tovább »

Kongó őszutói esték;Nem kell már a zengzetesség. Egyszerű és tiszta szavakSzent öröklétbe hullanak. Fonnyad a cifraság tornya,A hatalom csak cikornya. Kongó őszutói esték;Életben maradni tessék! Az Őszutó Télbe fárad,Vén elmúlás szaga árad. Galamb ül a vén körtefán;Avarként zörög a profán. Kongó őszutói esték;Recseg a világ-ereszték. Globál jövő porban kopog,Pénz-eszmék foga vicsorog. Élethozó új mítoszokHada felhőkben… Tovább »

Őszutó már fagyról regél,Lehull a maradék levél. A virradat ködben vacog,Kurtábbak lettek a napok. A fagy új kabátot avat,Szürke ég várja a havat. Őszutó már fagyról dobol,A Tél készül már valahol. Nincs alku, és nincs feltétel;Jön a Tél –A Próbatétel. Erejét próbálja a szél,Őszutó már fagyról regél.... Tovább »

Féloldalas történelemMankói zörögnek,Jövőbe vetett ReményekMúltért könyörögnek. Ideje már Jövőt gyűjtveValóságban élni,Kanonizált ál-múltakatIgazra cserélni.... Tovább »

Novemberi levélszőnyeg;Önbizalmak – Jövőt szőnek. El csak profán fél-hit fogadKétbalkezes jóslatokat. Isten áldotta JelenbenÁllunk a Jövővel szemben. Puskák maguktól nem lőnek;Novemberi levélszőnyeg.... Tovább »

Történelmi film kellene,A magyar nép azt szeretne. Nem műanyag kánongagyiKell, hanem végre –Igazi… Múltunk által Jövőt kapunk;A Múltunk – önmagunk vagyunk. Aki múltját elfelejti,Létét vak tömegbe ejti. Az egyéni lét csak mítosz,Emberséget – közösség hoz.... Tovább »