Pete László Miklós versei

Október köpönyegébenSápadt Hold dereng az égen. Bánattá érik a harag,Fáradtak a Múlt-madarak. Jövő-álom húrja rezeg,Hullanak a falevelek. A Kezdetet őrzik a fák,Döntés előtt áll a világ. Válaszúton – ahogy régen;Október köpönyegében.... Tovább »

Októberi alkonyatbanA nagyvilág szíve dobban. Őszi ködben keverednekMúlt-emlékek, Jövő-jelek. Átmenet az Ősz-lét titka;Egyik Létből a másikba. Dekadenciával azt ver,Aki cselekedni nem mer. A Cselekvés tüze lobbanOktóberi alkonyatban.... Tovább »

Frissebb emlékeink közül valóA ragyogóan fényes őszi nap.Táncolt a Nap az égenOdafent,Elmondtuk újraA régi Igent… Álltunk egymás mellett,Szemben a pap,Éreztük egymás áldott közelségét,Jövőnk pihent közös Emlékeken…S közöttünk vibráltAz ÖrökIgen… Igen!Amíg csak élünk,Örökké:Igen!... Tovább »

Igazi Múltunk miféle?Látnunk kéne…Tudnunk kéne. Spekulatív “vogul gyökök”Mögül a hamisság röhög. Mesterkélt dogma-kötegekTakarják el a lényeget. Igazi Múltunk miféle?Hamis helyett igaz kéne… Amiről tán sokat tudunk,Még abban is melléfogunk… Összetákolt mű-mítoszokMéregfogsora csikorog. Igazi Múltunk miféle?Rá kéne találnunk végre… Indogermán “kultúrfölény”Díszeleg a Múltunk helyén. Ideje már félredobni,S az igazit visszahozni. Igazi Múltunk miféle?Meg kéne ismerni végre…… Tovább »