Októberi csendes eső,
Ázik a vén gránit lépcső.
Ködben az Idő eleje,
Susog mítoszok erdeje.
Nem látunk,
Csak látni vélünk…
Nem biztos, hogy egyszer élünk.
Októberi csendes eső;
Rozsdás lesz a vén acélcső…
Vénülnek a meghitt gondok,
Meg a profán nézőpontok.
Múló, szürke anyag-dogmák
Hullái közt enyészet rág.
Októberi csendes eső;
Vénülni kezd a Múlt-tető.
Ha a Hagyomány megreped,
Ágyból nézhetjük az eget…
Ha meg nem újul a tető,
Hajléktalan lesz a Jövő.
Októberi csendes eső;
Az ember – Isten-kereső.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: