Nem öncéllal és nem véletlenül

Nem öncéllal, és

Nem véletlenül

Jöttünk ködből, homályból a világba,

Hiába csacsog bármit az anyag;

Élni:

Munka,

Hivatás,

Feladat.

Nem „világba vetve”, nem egyedül,

Nem öncéllal, és

Nem véletlenül.

Az Életnek

Oka és célja van…

Ami nem profán,

Nem haszontalan.

Születni jog,

Felnőni – kötelesség.

Az önmegvalósító gyermekkorból

Tovább, a felnőtt teljesség felé,

Szerelemhez,

Családhoz,

Hivatáshoz.

De nem elég a Pályát megtalálni,

Helyt is kell állni – mert a Helytállás

Az Élet maga.

Az Emberség mércéje nem siker,

Nem birtoklás és nem pozíció,

Hanem Szeretet,

Helytállás –

A Tett:

Az Ember Cselekvésre született.

Születni jog,

Felnőni – kötelesség.

Felnőni

Türelmesnek,

Hűnek,

Jónak;

Önnön magunkkal meg nem alkuvónak…

Nem az a fő,

Hogy kitől mikor mit

Tudunk idézni,

Hanem:

Tudunk-e sors szemébe nézni.

A Múlt históriába szenderül,

A Jelen – mi vagyunk:

Nem öncéllal, és

Nem véletlenül.

Születni jog,

Felnőni – kötelesség.

Múltakból lettünk,

Jövendőt teremtünk;

Nem az a kérdés: mennyibe kerül;

Nem öncéllal, és

Nem véletlenül.

Nincs jogunk szemnek maradni a láncban,

Nem vehetünk részt anyag-haláltáncban,

Ami tőlünk a Jövőnek marad,

Nem anyag,

Annál sokkal fontosabb –

Teremtő Hit

És Helytállás gyümölcse:

Hogy utánunk is megmarad

Az Élet.

Születni jog,

Felnőni – kötelesség.

Élni is az,

Mert nem öncél vagyunk.

Istennel Jövőt együtt alkotunk.

Élni,

Helytállni,

Embernek maradni;

Önbecsülést még Isten sem tud adni,

Azért mindenki maga dolgozik.

A világ nem éden,

És nem tüzes katlan;

Mindenki fontos és pótolhatatlan.

Istentől van a

Szabad Akarat,

Tőlünk a

Hit,

Kitartás,

Feladat;

Helyettünk Isten cselekedni nem fog.

Születni jog,

Felnőni –

Felelősség,

A Jövendőt nekünk kell felnevelni,

És Isten előtt érte

Megfelelni.

Élni,

Helytállni

Rendületlenül;

Nem öncéllal, és

Nem véletlenül…

Az Idő lomha, közömbös patak,

Profán zaj zúg,

Az Isten

Hallgatag.