Neki talán ünnep,
A hullarablás,
Nekünk nem az;
Juncker úr rablónak végszavaz
Sután,
Bután,
Mint vén ripacs egy üveg bor után…
Neki talán ünnep,
Nekünk nem az;
Még területrablásnak is pimasz,
Közönséges árulás,
Nem egyéb.
Hadat üzenni aki már nincs, annak
(Hol voltak már a központi hatalmak?),
És ennek ürügyén
Szerződést szegve
Egy kivérzett országot lerohanni
Mióta érték, kedves Juncker úr?
Nem aranysarkantyús lovag a győztes,
Csak más bajának haszonélvezője;
Mindkét féltől területet kapott,
Akit lehetett, elárulta már,
Akit eddig nem,
Azt majd
Ezután…
Előbb hazugság,
Majd fosztogatás,
Gyilkosság,
Rablás,
Alpári erőszak…
Szemet hunyt fölötte
A “béke” sok álságos bajnoka..
Önnek ünnep –
Nekünk tragédia.
És Európa?
Rossz statiszta volt,
Janicsárt jutalmazó grand seigneur;
Cilinder-aggyal,
Vígan szivarozva,
Hogy véget ért a hosszú harci hajsza,
Nem volt eszénél
Csak Clemenceau bajsza…
Egyesülés…
Eredeti, mint bajszos Mona Lisa,
Csak rondább annál…
Juncker úr, ön,
Mint vén zupás,
Antantszíj-erkölcsökkel ünnepel,
Koccintson hát.
Az igazság – teher,
Amit ön nem bír el…
Koccintson győztesekkel,
Hódítókkal,
Ne féljen, hogyha elszólja magát…
Szítottak viszályt itt már mások is,
Mi tudjuk, hogy
A hódító hamis,
Hazug,
Kegyetlen
És istentelen.
Nem számít,
Mit kotyog,
Mit ünnepel,
Mert végül
Békét teremtünk itt mi maga nélkül
Románok,
Magyarok,
S a többi nép…
Ez a világ még félig-meddig ép,
Más, mint az öné, Szegény Juncker úr…
Koccintson győztesekkel,
Hódítókkal,
Ne féljen, hogyha elszólja magát…
Már úgyse számít…
Csak bátran,
Kedves Juncer úr,
Jó éjszakát!
