Neki talán ünnep,
A hullarablás,
Nekünk nem az;
Juncker úr rablónak végszavaz
Sután,
Bután,
Mint vén ripacs egy üveg bor után…
Neki talán ünnep,
Nekünk nem az;
Még területrablásnak is pimasz,
Közönséges árulás,
Nem egyéb.
Hadat üzenni aki már nincs, annak
(Hol voltak már a központi hatalmak?),
És ennek ürügyén
Szerződést szegve
Egy kivérzett országot lerohanni
Mióta érték, kedves Juncker úr?
Nem aranysarkantyús lovag a győztes,
Csak más bajának haszonélvezője;
Mindkét féltől területet kapott,
Akit lehetett, elárulta már,
Akit eddig nem,
Azt majd
Ezután…
Előbb hazugság,
Majd fosztogatás,
Gyilkosság,
Rablás,
Alpári erőszak…
Szemet hunyt fölötte
A “béke” sok álságos bajnoka..
Önnek ünnep –
Nekünk tragédia.
És Európa?
Rossz statiszta volt,
Janicsárt jutalmazó grand seigneur;
Cilinder-aggyal,
Vígan szivarozva,
Hogy véget ért a hosszú harci hajsza,
Nem volt eszénél
Csak Clemenceau bajsza…
Egyesülés…
Eredeti, mint bajszos Mona Lisa,
Csak rondább annál…
Juncker úr, ön,
Mint vén zupás,
Antantszíj-erkölcsökkel ünnepel,
Koccintson hát.
Az igazság – teher,
Amit ön nem bír el…
Koccintson győztesekkel,
Hódítókkal,
Ne féljen, hogyha elszólja magát…
Szítottak viszályt itt már mások is,
Mi tudjuk, hogy
A hódító hamis,
Hazug,
Kegyetlen
És istentelen.
Nem számít,
Mit kotyog,
Mit ünnepel,
Mert végül
Békét teremtünk itt mi maga nélkül
Románok,
Magyarok,
S a többi nép…
Ez a világ még félig-meddig ép,
Más, mint az öné, Szegény Juncker úr…
Koccintson győztesekkel,
Hódítókkal,
Ne féljen, hogyha elszólja magát…
Már úgyse számít…
Csak bátran,
Kedves Juncer úr,
Jó éjszakát!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: