Evilathban
Régesrégen…
Szellem járt az erdőszélen…
Hunor s Magyar gyermekkorát
Idegen csillagok látták.
Ragyogott a Nap az égen..
Régen,
Régen,
Nagyon régen…
Evilathban, sok-sok éve,
Nem oldódott szét a kéve.
Árnyékot adtak a vén fák;
Még őszinte volt a világ.
Nimród király idejében…
Régen…
Régen…
Nagyon régen…
Evilath hajdani földjét
Spekulánsok örökölték.
Evilathot letagadták,
Bibliába találgatták.
Repedezni kezdtek a fák;
Szűkké vált a modern világ…
Kellett a hely új eszmének,
Indogermán lángelmének.
Evilath homályba zárva,
Urálba profanizálva…
Űzve sötét szkepszis-ködbe,
Elcserélve – vogul gyökre…
Bár takarja tudós fétis,
Bennünk valahol
Él – mégis…
Evilathban…
Régen…
Régen…
Isten járt az erdőszélen…
