Vén torony a világ végén,
Október ködös vidékén.
Távolabb vészjósló moraj;
Nevelkedik az ifjú baj.
Önveszélyes dogma-sereg
Rombol Családot és Hitet.
Vén torony a világ végén;
Gondolat borotva élén.
Recseg-ropog Múlt-heverő;
Nyüzsög az örök túlerő…
Kígyó cikázik az éjben;
Múlt is,
Jövő is
Veszélyben…
Vén torony a világ végén;
Terek mélyén,
Idők mélyén…
Ugyanaz a gát: rossz kopott,
Amin Atlantisz elbukott.
Lélek nélküli ráció?
Halott civilizáció…
Vén torony a világ végén
Haladunk a Múltak vérén…
Deja vu…
Globál-pénz,
Gender…
Nem tud fejlődni az ember?
Megint minden visszaköszön…
Ugyanolyan özönvíz jön?
Vén torony a világ végén;
Értelmes Jövőt remélvén…
Hátha majd most!
Hátha mégis!
Biztatóan néz az ég is.
Lélek remeg világ-testen;
Könnyezve szurkol az Isten.
Profán néz – semmit sem értvén;
Vén torony a világ végén.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: