Pete László Miklós versei

Kora őszi hajsza-napokSátán kajsza bajsza ragyog. Múlt Nyarat lehet áldani;Sebességet kell váltani. Kora őszi hajsza-napok,Vemhes Jövő gyomra korog..... Tovább »

(Honvéd, 2018. szeptember 15.)   A Honvéd, meg Supka mester Nyilatkozni sose restell.   Azt mondja, védelmünk gyenge, Fogát ránk élesre fente.   Kenekedtek minden hájjal; Le is győztek minket – szájjal.   Arany szám a fehér mezen; Ma nyerni fogunk, úgy hiszem.   Itt a Fradit nem szeretik, Lanzafamét fütyülgetik.   Ngog a labdát… Tovább »

Szép őszi nap,A Kettőnk ünnepe…Valaha régen,Sok esztendeje– Közös Életünk azóta pereg –Te hozzám jöttél,S én elvettelek… Drága Szerelmem,Kicsi Feleségem!Sokáig leszünk együtt még,Remélem!... Tovább »

Vén Idő-folyam hömpölyögŐsz-vidék sziklái között. Napjaink már rövidülnek,Emlékeink körénk ülnek. Mereng őszi hullámhegyenA folyton változó Jelen. Vén Idő-folyam hömpölyög;Múlttá roskadt Jövő hörög. Isten lát,Az Élet örök;Vén Idő-folyam hömpölyög.  ... Tovább »

Hoppon maradt próféciákZajától hangos a világ. Világvége-prognózisokFelsült orcája acsarog. Rossz jós: az ördög szolgája;Igaz vagy hamis,Megbánja… Bárhogyan fenik, élezik,A Jövő – még nem létezik… Dogmákon csiszolt elmeél;Halhatatlan, ami nem él. Nem hoz bimbót a művirág;Hoppon maradt próféciák.... Tovább »

Kora őszi vasárnaponNézőpontom váltogatom. Lassan tűnő nyárban vállig;Ez a nap is múlttá válik. Ahogy a Múlt Jövőt nevel;Jövőből lesz a Múlt-lepel. Kora őszi vasárnaponBelső hangjaim hallgatom. Sohasem az anyag kénye…Vékony a Jövő ösvénye… A Múltamat futni hagyom;Kora őszi vasárnapon.... Tovább »

Üres gólyafészkek sora;Gazdáik elmentek tova. Kényelmesen, száz nap alattUtazik délre a csapat. Majd visszafelé sietnek,Hatvan nap alatt megjönnek. Üres gólyafészkek sora;Ezer “újra”, semmi “soha”.... Tovább »

Őszi esti pillanatok;Otthonunk kopottan ragyog. Együtt töltött meghitt évekKis körben aludni térnek. A sorakozó lábbelikEgymást csöndesen ölelik. Múlt pihen,A Jövő nyafog.Őszi esti pillanatok.... Tovább »

Kora őszi tücsökzene;Ifjú lendület kellene… Latyak jön kánikulára;Életnek Idő az ára. Az év ősszé öregedik;Aki gyáva – elfeledik. Kora őszi tücsökzene;Életnek Élet a fele. A Hold sápadt világot ad,Láttat elmúlt világokat. Nyár partjáról Ősz városba,Átenged az Idő-rosta. Áldott a Szerelem neve;Kora őszi tücsökzene.  ... Tovább »

Őszelő nyargal felettünk;Élni, szeretni születtünk. Eső gyászolja a Nyarat;A Múltunk a miénk marad. Történelem?Lyukas dió..A fejlődés – illúzió. Éretlenként kényre-kedvre,Ha felnövünk – Szerelemre… Isten csakÁltalunk,Bennünk;Őszelő nyargal felettünk.  ... Tovább »