Pete László Miklós versei

(Fradi-Újpest, 2018. szeptember 29.)   A Derby napja már úgy kelt, Hogy minden jegy régen elkelt.   A stadion zöld-fehérben, Mint már olyan sokszor, régen.   Mennydörögve szól a mai Csodálatos “Hajrá Fradi!”.   Az Újpestet jól megnyomjuk, Kapuja elé szorítjuk.   Helyzet után helyzet akad, De a táblán “null-null” marad.   Az Újpest ijedten… Tovább »

Régi Őszök emlékeiGyakran jönnek segíteni. Teremtenek őszi Csendet,Mesélnek szép őszi Rendet. Őszi búbánatot űznek,Ősz köré legendát fűznek. Régi Őszök emlékei;Múltunkat az eső veri. Hulló falevél-hegyekenÁtdereng a Történelem. Homályban ezernyi részlet;Ma se látjuk az egészet. Régi Őszök emlékei;Minden Létezés – egyszeri.  ... Tovább »

Hétköznapi bosszúságokRögös ösvényein járok. Búsan nyekereg a szitár;A baj néha hordában jár. Hétköznap-fogaskerekekKözt sercegő homok pereg. Türelmemet verik csapra;De elfelejtem – holnapra.... Tovább »

Aki a Múltját feléli,Jelenét csapdának véli. Íróasztali doktrínákLidércfényét látja inkább. Nem Istent, igaz szót imád,Csupán hitvány utópiát. Aki a Múltját feléli,Saját kincseit fecsérli. Önsorsrontó bűntudatokGyilkos hálójában forog. Zombi dallamokra fülel,Saját lelkét árulja el. Aki a Múltját feléli,Az anyag hatalmát féli. Agymosottan, lélek-sutánKoslat profán dogmák után. Tótágasra állt gondolatRingat aljas ábrándokat. Aki a Múltját feléli,A Reményt… Tovább »

Sápadt kora őszi égbolt,Elvékonyodik a Régvolt. Őszi ködfátyol kavarog,Csőstül támadnak a bajok. Öröm falát ostromoljákA hétköznapi gond-hordák. Sápadt kora őszi égbolt;Történelem mélyén: vérfolt. Felhőn dogma-múltak ülnek,Véres jövőre készülnek. Eleve elrendelt időMélyén koslat a túlerő. Sápadt kora őszi égbolt,Jövőbe tekint a vén Hold. Pénz, hatalom, rohadt kender…Az anyagánál több – az Ember… Mindig szép lesz,Ami Szép… Tovább »

Az utolsó ott jártamkorLáttam, mit tesz Veled a kor. Rám néztél. Tudtad, nem vitás:Az utolsó simogatás… Békében Léttel, világgal,Eltávoztál – méltósággal… Ritka bájos kutya voltál,A végsőkig kitartottál. Tizenöt évi szolgálatUtán hagytad el a házat. Idősödő gazdáidatÉltetted és vigasztaltad. Ahogy vénségre jutottál,Egyetlen Társnak maradtál… Vidám kiskutyaként kezdtél,Okos aggastyánná lettél. Romló szemmel, füllel, testtel,De nem romló szeretettel…. Tovább »

Megérkezett az ősz szele;Múltak aurája vele. Szomorú nótát zeng a szél,Elmúlásról,Csendről regél. Őszül, borul az esztendő,Öregedni kezd az Idő. Megérkezett az Ősz szele;A világ gondokkal tele. Ép emberi érzelmeketA Jelen – Jövővé tehet… Műanyag doktrína-csapatMég igaz Múltat sem arat. Hull Isten sárga levele;Megérkezett az ősz szele.... Tovább »

Új tető a fejünk felett;Nem kell rettegnünk a telet. Hátul új teraszra nézünk;Többé nem esőbe lépünk. Ha a Remény újra éled,Mindig szépet ad az Élet. Isten nem duzzog,Nem feled…Új tető a fejünk felett.... Tovább »

Fejünk felett tetőcsere,Megújul Otthonunk feje. Egyelőre csupa káosz,A Holnap tán rendrakást hoz. Korhadt lécek lekerülnek,Jövő-gerendák feszülnek. Szakadatlan a Lét pere;Fejünk felett tetőcsere.... Tovább »

Időfürkész őszi esténTejútfátyol az Ég testén… Hold tövében árnyék dadog;Álmodoznak a csillagok. A sötétség magányt arat;Gyászolja az éj a nyarat. Valami kutat a mezsgyénIdőfürkész őszi estén.... Tovább »