Pete László Miklós versei

Be kéne főzni a nyaratA fagy idejére,Most tikkadunk a melegtől,Bezzeg akkor kéne. A nyári hangulatot isKonzerválni kéne,Lenne vidámság-tartalékKamránkban a télre. A nyár-befőtt tél idejénMilyen jól jöhetne…A téli depressziónakGyógyszere lehetne. Be kéne főzni a nyarat –Meg az ifjúságot –Meg türelmesebbé tenniAz egész világot. A szent dolgok – jól befőzve –Épen maradnának;Mesterkélt dogmák, erőszak –Mind elrohadnának. Tél… Tovább »

Rekkenő hőség idejénTikkad a vén felhő-tehén. Foszló gulyája szótlanulA horizont felé vonul. Felhőn nyugtatva a fejétSzürkén szunnyad a messzeség… Rekkenő hőség idejénNapkalap a világ fején. Hőség repeszt vén falakat,Perzselődik az Akarat. Álmosító kánikulaA helyzet pislogó ura. Rekkenő hőség idején,Atlantisz az idők mélyén. Higgadt Jövendő emlegetElfeledett emlékeket. A Jelen – kivénhedt akol…Nagyon fáj a Múlt valahol…… Tovább »

Vérrel írott történelemGubbaszt vén világvégeken. Páncélos lábát lógatja,A vég kürtjelét kutatja. A mindenkori túlerőKezéből nem lesz más jövő. Vérrel írott történelemVadászik az interneten. Jövőt ígér, jelent tagad,Háborgatja a múltakat. Globál vérfürdőt okozna –Humánumra hivatkozva. Vérrel írott történelemTesz erőszakot a hiten. Létet, tradíciót zabál,Erkölcsöt puhára abál. Granulált emberseregetAkar nemzet, család helyett. Vérrel írott történelem –Torz múlthoz… Tovább »

Az Idő gyorsul,Lelassul az Élet;Meghittebb leszA régi Lobogás,És napról napra, óráról óráraErősödikAz Összetartozás. Életünk javát márEgymással éltük…Együtt láttuk azÉlet színét, fonákját,Együtt ettük meg kenyerünk javát..ÉsEgyütt fogunk élniEzután is…... Tovább »

Mint hadvezérNagy győzelem után;Úgy húzza ki magát,Ép úgy feszítZoe,Kis öntörvényűLabradorKutyám… A kutyalabdát –Pattogónak hívjuk –Most kaparintotta meg a kutya,Pirosan hever lábai előtt,Mint dicső zsákmány,Büszke trófea… Az önteltségZoe-ra vall…Magát kihúzva,Feszes háttal ül…És fénylik körülötte az avar… Egy öntudatosKutya-pillanat…A következőbenMár újraSzalad… Ez most a diadal pillanata,Pihen ilyenkorEmber ésKutya. Zoe feszesen ül.Öntelten nézi a magas világot,Most nem látszik,… Tovább »

Amikor “a kultúrában”Minden király meztelen;Még akkor sem alszik ki azIgaz Fény a Szent Hegyen… Tolakodhat erőszakkalVirágoskertbe a gyom,Gaz marad…Hiába ágál média, meg hatalom. Kifordulhat a sarkából,Úgyis látszik, mennyit ér,Hiába hirdetik azt aFeketéről, hogy fehér. Amikor “a kultúrában”Minden király meztelen,Erkölcs is, esztétika isTáncolhat egy tűhegyen. Belterjes kánon-kertekreDogma-eső csepereg;Halandzsát istenítenekBikkfanyelv-elméletek. Ha a jelen se Jövőnek,Se a Múltnak… Tovább »

Augusztusi éjszakábanMereng a Hold egymagában… Kósza sötétség imbolyog,Belevesztek a csillagok. Felleg se mozdul az égen,A meleg még mindig ébren. Hallgatag baráti lombokMögé húzódnak a gondok. Alattuk tücsökszerenádKíván nekünk jó éjszakát.  ... Tovább »

Élet-végen…Világ-végen…Rommá lőtt falak tövében… Az öreg Nap gyásszal éget;Minden Pillanat egy Élet… Magyar Hazánk,Magyar Hazánk…Száll az utolsó Miatyánk… Élet végén,Világ végén,A Múlt szétlőtt meredélyén… Három pokoli napon átVédtük a király végházát. Torony zuhan,Kőfal reped…Szenteltessék meg a Neved… Élet végén,Világ végén…Száznegyven katona élén… Rohan, akár a kárhozatFelénk az oszmán áradat… JanicsárCsizmája kopog…Legyen meg az akaratod… Élet… Tovább »

A jó Vers – fenséges Béke;Egy Pillanat örökléte. Ami változik, halandó,A Vers örök, hátÁllandó. Mindörökre fenn a Hegyen;Néhány strófányi végtelen… A Költő önmaga marad;Verse – végtelenbe szakad. A szerző – ha tehetséges –Más versben is Költővé lesz. A Vers: szimbólum és pecsét –Éli önálló életét. Pillanat örök értéke;A jó VersFenségesBéke.... Tovább »

Csak előre – mindhalálig!Egyszer úgyis jóra válik… Másként nem jutunk a hegynek;A falak is öregednek. Míg ember él a világon,Sohasem örök a kánon. Csak előre – mindhalálig;Végig kitartani,Váltig… Isten gyertyája szikrázik.Csak előre,Mindhalálig.... Tovább »