Pete László Miklós versei

Nyárutó verőfényébenMinden sokkal szebb, mint régen. Szép szerelmes PillanatokAlatt az Idő nem sajog. Verőfényt hagyva emlékülA Nyarunk búcsúzni készül. Nyárutó verőfényébenNapsugár sok szép emléken. Remények gyűlnek rakásra,Nyár végi nagy számadásra. Minden sokkal szebb, mint régen;Nyárutó verőfényében.... Tovább »

Szent István király ünnepénÁllunk a Múlt épületén. Parádé,Karnevál,Torták;Szépen ünnepel az ország. A Nyár még utolsót lobban,Holnap már nyárutó koppan. Szent István király ünnepénFénylő nap az Isten egén. Fogyatkozva, meg-megtépve,Él még István király népe. Szent István király ünnepénÁllunk a Múlt épületén.... Tovább »

  Létünk,HazánkSzimbóluma:A FelségesSzentKorona. Őrizték komor századok;Eredete: örök titok. Elásták, el is rabolták,Szenvedett – ahogy az ország. Magyarország koronája –A világon nincsen párja. Tán akadnak gazdagabbak –De jóval fiatalabbak. Másutt tán több a drágakő,S nulla a mágikus erő. MagyarokSzentKoronája…Egyszer került a királyra… Másutt?Ahogy meghalt – “Éljen!”Egy perc sem telt király nélkül…Nálunk nem lehetett király senki fia,Amíg… Tovább »

Augusztus még tartja magát,Felforralja az éjszakát. Ilonaságos szép naponAz égen pamacs sem oson. Áldott Nyár ideje pörög,Augusztusi por gőzölög. Augusztus még tartja magát;Éljük a késő Nyár javát. Áldott verőfény, buja fű,Jövőnket építő derű. Készül téli remény-kabát;Augusztus még tartja magát.... Tovább »

Az Idő széles, vén folyó,Hátán siklik egy kis hajó. Szeretet a vitorlája,Se szél, se hullám nem bántja. Nem termetes, nem is cifra,Vígan simul a habokra. Idő hátán boldog Hajó;Szelíd, de sebes a folyó. Másutt pökhendi fregattokÁgyúfedélzete kattog. Szélen hatalmas gőzösökFüsttel hajtott vasteste nyög. Idő hátán boldog Hajó;Lágyan sodorja a folyó… Előzget számtalan botor,Várja tán a… Tovább »

Kifelé megyünk a Nyárból;Erdő látszik már a fától. Szemlélődni kezd a Lélek,Fáradtabbak a Remények. Megszokás pörölye kopog,Készülnek a hétköznapok. Kifelé megyünk a Nyárból;A Jövő homlokot ráncol. Fényes Nyár-világok helyettSzürke őszök,Szürke telek. Közelebb kerül a távol…Kifelé megyünk a Nyárból.... Tovább »

Gyönyörű családi napok;Mosolygósan boldog vagyok. Kis világ közepén élek;Ilyenkor legszebb az Élet. Az Idő háta nem csontos,Ráfér minden, ami fontos. Gyönyörű családi napok;Mosolygósan boldog vagyok.... Tovább »

Ősi regék igazságaNincs a lexikonba zárva. Nem a hivatal tartja meg,Nem is tudós lábjegyzetek. Az egyszerű ember regél,A Nép addig él,Míg mesél. Ősi regék igazságaA Magyarnak nagyon drága. Pénz, hatalom ellenéreŐrizzük már ezer éve. Benne van a napsugárban,Magyar Hitben,Magyar Nyárban… Csak a hivatal izgága,Nem a regék igazsága.... Tovább »

Jó felező nyolcasokbanA párbeszéd szinte csobban. Nem kell nyúlós-nyálkás próza;Az csak az unalom póza. Vers halálba sose mélyed;Igazából Vers az Élet.... Tovább »

  Magyar nép messzi MúltjárólOszladozni kezd a fátyol. Sértődött akadémiákMellett elhalad a világ. Önfeladó elméletekFelett az enyészet lebeg. Magyar nép messzi MúltjárólSok jel beszél – szinte bárhol. Süket, vak dogmák nem hagyják,Hogy beszélhessenek hozzánk. Állunk Múltból maradt kincsen,S azt keressük – ami nincsen. Magyar nép messzi MúltjárólSzakad a műszálas fátyol. “Tudományunk” köti magát,S lenulláz minden… Tovább »