Régi idők iskolája…
Nem volt kockaház,
Volt ablakdísz,
És párkány koronázta
A télen hófehér sátortetőt.
Egy hétig délután,
Egy hétig délelőtt
Folyt a tanítás…
Kis dombon állt…
Már nem tudom,
Tán sárga volt,
Talán mégis fehér…
Repedések a lépcső peremén,
És vörös csillag volt a tetején….
“Hatszor nyolc az negyvennyolc,
Hétszer nyolc az ötvenhat!”
Szorzótáblák és házi olvasmányok..
Az iskola nagy, lejtős udvarán
Még körjátékot játszottak a lányok…
Régi idők iskolája…
Festékszag,
Töltőtoll,
Meg csacsogás…
Volt őrsgyűlés,
Osztálykirándulás…
Dolgos,
Kétkezi,
Szigorú szülők;
Zord tekintetek,
Kérges tenyerek..
Ha órán pofon csattan
A gyerek otthon kapja meg
A következőt…
Április négy,
Március huszonegy…
Kék nyakkendő,
Fogócska,
Egyszeregy….
Régi idők iskolája…
A Múlt magába néz…
Idő lepi,
Feledés,
Hó,
Penész…
Feszült csend..
Hallgat a táska, a pad, a gyerek..
A fal felől rekedt súgás recseg:
“Felszabadító szovjet hadsereg!”
Patriarchális korszak volt,
És Ó;
Kevés tévé,
Sok régi rádió…
Régi idők iskolája…
Jó volt?
Nem volt?
Nem tudom…
Talán…
Valahol most is hullámzik a Múlt
Az Idő falán…
