(Mezőkövesd, 2018. VIII. 25. Mezőkövesd-Fradi 0:1)
Az új edzőnk első meccse;
Botladozik a szerencse.
Lóg a palóc hőség nyelve,
Focizgatunk – nyögvenyelve…
Sír és dadog a futballunk,
Mevoungouról lepattogunk.
Tóth Bence szuszogva robog,
Pillár morcos képe ragyog.
Botka Endre fekve marad,
De a bíró – kirúgást ad…
Davide méltatlankodott,
Mivel éppen sárgát kapott.
Nem jó most a meccset nézni;
A szpíker Cserit dicséri.
Vizes mez, ziháló tüdő;
Jön a második félidő…
Kissé élénkebben játszunk,
Talán magunkra találunk…
A háló még most se remeg,
A gólvonalról mentenek.
Gond lehet, a helyzet kétes;
Gyere gyorsan, Dibusz Dénes!
Rebrov mester – tévés totál –
Partvonal mellett kiabál.
Alves törne a kapunkra,
Frászt hozna ránk – hogyha tudna.
Becsukta szemét a siker;
Temet bennünket a szpíker.
Pedig éppen Böde Dani
Jön nullnulltalanítani.
Három plusz perc, aztán semmi,
Most kellene csodát tenni.
Balra Lanzafame passza,
Fut a kis Petrjak, s beadja…
Boldogan nézünk az égre..
Gól!
Gól!
Egy-null!
Végre!
Végre…
Mégis győz ma itt a Fradi,
Isten áldjon, Böde Dani!
Mint a pocakon lőtt pocok,
Mezőkövesd már úgy vacog.
Nyögvenyelve, dögnehezen,
De miénk lett a győzelem!
A víz vérré sose válik;
Hajrá Fradi!
Mindhalálig!
