Oszladozni kezd a fátyol.
Sértődött akadémiák
Mellett elhalad a világ.
Önfeladó elméletek
Felett az enyészet lebeg.
Magyar nép messzi Múltjáról
Sok jel beszél – szinte bárhol.
Süket, vak dogmák nem hagyják,
Hogy beszélhessenek hozzánk.
Állunk Múltból maradt kincsen,
S azt keressük – ami nincsen.
Magyar nép messzi Múltjáról
Szakad a műszálas fátyol.
“Tudományunk” köti magát,
S lenulláz minden krónikát.
Tákolmányos teóriák
Rajzolnák a Múltunkat át.
Magyar nép messzi Múltjától
Isten soha el nem pártol.
Szabírok,
Hunok,
Avarok
Szelleme az Időn kopog.
Hogyha egyszer készen állunk,
Önmagunkra rátalálunk.