Pete László Miklós versei

Rekkenő hőség idején

Rekkenő hőség idején
Tikkad a vén felhő-tehén.

Foszló gulyája szótlanul
A horizont felé vonul.

Felhőn nyugtatva a fejét
Szürkén szunnyad a messzeség…

Rekkenő hőség idején
Napkalap a világ fején.

Hőség repeszt vén falakat,
Perzselődik az Akarat.

Álmosító kánikula
A helyzet pislogó ura.

Rekkenő hőség idején,
Atlantisz az idők mélyén.

Higgadt Jövendő emleget
Elfeledett emlékeket.

A Jelen – kivénhedt akol…
Nagyon fáj a Múlt valahol…

Jó lélekkel dolgozom én
Rekkenő hőség idején.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!