Pete László Miklós versei

Végső napjai a Nyárnak;Nosztalgia-szellők szállnak. Mintha valami eltörne…Hullik a fáról a körte… Egész világ rendez, pakol,Vár a hétköznapi akol. Végső napjai a Nyárnak;Elveink glédában állnak.... Tovább »

Keresztelő Szent JánosFejvétele napja…Jelenünket is áthatja..Nyugodni nem hagyja… Keresztelő Szent JánosFejvétele napja… E napon teljesedett beMagyarország veszte..A mohácsi vereség,Budavár eleste…Ezen a szegény naponTombolt a gonoszság,Mai napig se heverte még kiMagyarország… Keresztelő Szent JánosFejvétele napja…Oszmán szerencse…A magyart ereje elhagyta… Hosszú út vezetett oda…Megrendült a Hit,A Haza…A végén…Oda lettBuda… Persze, akad magyarázat,De nem hűti le a lázat…. Tovább »

Régi idők iskolája…Nem volt kockaház,Volt ablakdísz,És párkány koronáztaA télen hófehér sátortetőt.Egy hétig délután,Egy hétig délelőttFolyt a tanítás… Kis dombon állt…Már nem tudom,Tán sárga volt,Talán mégis fehér…Repedések a lépcső peremén,És vörös csillag volt a tetején…. “Hatszor nyolc az negyvennyolc,Hétszer nyolc az ötvenhat!” Szorzótáblák és házi olvasmányok..Az iskola nagy, lejtős udvaránMég körjátékot játszottak a lányok… Régi idők… Tovább »

Ősz kapuja lassan tárul,Nyár-Meseország halványul. Újratöltve adok-kapok;Tódulnak a hétköznapok. Régi bajok szagot fognak,Új gondok szakállasodnak. Ősz kapuja lassan tárul,A Nyár már Istenhez járul. A Tegnap áldott emlékeMúltszín ruhába öltözve. Megint kint a nyílt tengeren,Ahol öregedés terem. Ősz kapuja lassan tárul,Nyár-sziget végleg bezárul.... Tovább »

(Mezőkövesd, 2018. VIII. 25. Mezőkövesd-Fradi 0:1)   Az új edzőnk első meccse; Botladozik a szerencse.   Lóg a palóc hőség nyelve, Focizgatunk – nyögvenyelve…   Sír és dadog a futballunk, Mevoungouról lepattogunk.   Tóth Bence szuszogva robog, Pillár morcos képe ragyog.   Botka Endre fekve marad, De a bíró – kirúgást ad…   Davide méltatlankodott,… Tovább »

Nyár közepén sok eső volt,Fán rohad a körte,Múlik a Nyár, megint újraBeállok a körbe. Az ifjú nyárutót számosVén gondolat járja,Éppen most foszlik szét a NyárForró aurája. Szőlővidéken mostantólVan szükség a csőszre,Kánikulából kicsúszvaKészülünk az őszre.... Tovább »

Kelekótya nyártündérekKörmére ég az Idő,Tovább gördül minden szép tervDacára az esztendő. Végtelennek tűnik a NyárAz első perceiben,Később érzi úgy az ember,Hogy eleget sem pihen. Úgy suhan el, mint az álom,Átrepül rajtunk a Nyár,S felébreszt a tapintatosKora őszi napsugár.... Tovább »

Eltolódtak az évszakok,Itt még kánikula ragyog. A hivatal Őszt vezekel,De a hőség nem szalad el. Csak egy-egy esőcsepp jelzi,Hogy a Nyár magát meneszti. Eltolódtak az évszakok;Tavasz és Ősz csontra fogyott. Átmenet manapság nem jár;Hirtelen hal majd meg a Nyár. Őszi előérzet kopog;Eltolódtak az évszakok.... Tovább »

VilágvégeTízfilléres alapon;Sátán néz kiLiberális ablakon. Zászló helyettLesz rózsaszín keszkenő,Filozófia-pótléknakFarka nő. Fenékriszáló pénzA lét ős-oka;Nácizik a padlásseprőUnoka. VilágvégeTízfilléres alapon;Mivel “nem is létezik”Pénzhatalom… ÖnfeladásHazug szólama recseg;Templom helyébe épülhetA mecset. Mű-költő sírA poézis tomporán;Európát felülírjaA Korán. VilágvégeTízfilléres alapon;Tök az adu,A piros ász a talon.  ... Tovább »

Nyárutói kánikula;Ég az emberen a ruha. Jelen pattanásig hevül,Alatta a Múlt is feszül. Ünnepies hétköznapokUtolsó sora andalog. Nyárutói kánikula;A Nyár utolsó sóhaja…... Tovább »