Ha a világ élén Isten nem áll;
Helyette nem marad
Csak
A Halál…
Ha a Lét
Profán –
Halál gubbaszt az uborkafán,
Ha nincs Isten,
Nincs lelki védelem;
Háttérben mindenütt
A Félelem…
A félelem ma még kicsit sem kétes,
S fantasztikus mértékben
Piacképes.
Ha profán a világ,
Nincs félelmetesebb,
Mint a butaság…
Békés jövőnek nincs híre,
Pora,
Ez ma a posvány és
A rettegés kora.
A rettegés ma gigásszá dagad,
Fejlődik,
Szervez,
Világképet ad;
Beszivárog az intim dolgokig,
A filmvászonról
Ránk acsarkodik.
Horrorfilm…
Gagyi mitológia…
Profán halál rettegés-áruja…
A Lélek didereg,
Gusztustalan, ronda szörnyetegek
Másik világból,
Barlangból,
Időből…
A világ fejét leharapják
Tőből.
Fogak,
Hártyák,
Véres lebernyegek;
Ocsmányul nyáladzó szörnyetegek,
Színpadias, pokolbéli sereg…
Cápa,
Vérmedve,
Tigris,
Anakonda;
Géphangon bőg
A film-világi konda…
Acsarkodnak mű-világok egén;
Másutt?
Az ember maga lesz
A Rém…
Horror-emberek,
Emberállatok…
Elöl a félelem,
Hátul
Gagyi vihog…
Elferdült létek csordája rohan…
Ma horror-förtelmek szezonja van…
Más korszak talán undorodna tőlük,
Ma betegesen vonzódik hozzájuk
A csonka, profán világ embere…
Horrorfilm…
Gagyi mitológia..
Kisszerű,
Lapos,
Unalmas,
Buta…
Nem része kollektív tudattalannak,
Csak magán félelemnek,
Indulatnak…
Halandó, sivár pénz építi fel…
Nem kérdez,
Nem magyaráz,
Nem felel…
Nem épít sem hidat
Sem békességet..
Nem ad kezdetet,
Csak alpári
Véget.
Horrorfilm…
Gagyi mitológia..
A halál suta
Archetípusa…
Szimbólum is,
Nem is akármilyen…
Általa a torz pénz-jövő üzen…
“A világba vetett ember”
Profán rettegése
Gép-szörnyeket állít Isten helyébe.
Horrorból vicsorog
A gagyiság,
És horrorrá kezd válni
A világ…
Egydimenziós lét,
Alpári rend…
Az árva profán
Szörnyeket teremt.
“Világba vetve”
Sivatag a tenger;
Magában sem látja Istent
Az ember…
Zárva az ablak,
Nincs egyéb, mint száraz,
Konzerv horror-abrak…
Horrorfilm…
Gagyi mitológia..
Rossz, méregdrága halál-mánia.
Ha lesz Jövő –
Majd ki fogja nevetni…
Ha lesz Jövő,
S eljutunk oda végül,
Istennel mehetünk,
A szörnyek nélkül…