(Versek Lilla festményeiről-3)
Szent István tér
Esőben,
Alkonyatban…
Záportól ütve reszketnek a lombok,
Hajlonganak,
S a fények imbolyognak…
Fenn az ég dereng,
Lenti tükörképét látva mereng…
Fénypászma fent,
Tükörkép lent…
Az Isten általunk
Most is
Teremt…
A világban
Örök
A Rend.
Aqua turris,
A víztorony
A kép világának legközepén,
Tetőtől talpig
Csupa,
Csupa Fény.
Aqua turris…
A régi víztorony…
Újdonság volt a maga idejében,
Valamikor
Régen…
Aqua turris…
Tükörképe az alvilágba mélyed,
Csúcsa az égbe tör,
Magasodik büszkén;
A kép világának
Legközepén…
Mint Lilla Lányom valamennyi képén,
Itt is harmóniában áll
A Lent,
S a Fent;
Isten még most is
Általunk
Teremt.
A világban
Örök
A Rend.
A legfőbb színek itt:
A kék, s a sárga:
Isten és a Föld;
A Lélek testet ölt,
Mint új ruhát,
És profán csábítások útjain
Indul, hogy megőrizze –
Önmagát.
Aqua turris…
A Rend örök,
Isten értünk is
Könyörög…
Aqua turris…
A régi víztorony…
Hasonlít is, nem is a profán önmagára.
Itt arany fényben,
Esőcsillogásban
Szoborrá dermedt
Idő-áradásban
A Lét Közepe
És villanyoszlop-obeliszk sereg
A kísérete…
Aqua turris…
Zsongás és
Néma csend…
A világban
Örök
A Rend.
Aqua turris,
A víztorony
A kép világának legközepén,
Tetőtől talpig
Csupa,
Csupa Fény.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: