Pete László Miklós versei

Július hőséget hagy ránk,Nyár gőzében fő a Hazánk. Rotyogunk a nyár-fazékban,Mint tepertő a kondérban. Vén Idő izzadtan kocog,Lassulnak a mozdulatok. Július hőséget hagy ránk,Nyár csúcsára ér a Hazánk.... Tovább »

Ulti szellempartnerekkel;Elmosódott, álmos reggel. Egymásra néz Szűz, meg Halak,Mindenütt csak körvonalak. Asztalon csattan a talon,Reped az Idő a falon. Ulti szellempartnerekkel;Rám vigyorog a vén hekker. Zúgnak mítoszban nőtt szelek;Többé már nem kibicelek. Tátogva remeg a kassza,Felemelik piros passzra. Ulti szellempartnerekkel;Válaszút előtt az ember.... Tovább »

Nyár: a túlélés alapja,Kincseit bárki megkapja. Közelmúlt értelmét adja,Jövő Reményét fogadja. Vidám mosolyát nem rejti,Sérelmeit elfelejti. Nyár: a túlélés alapja,A születő Remény apja.... Tovább »

Az anyag? Magában káosz…Nem áld,Nem teremt,Nem átkoz. Nem kell Életre forrnia,Törvénye az entrópia. Nem fejlődik,Moccanatlan;Nem él –Ezért halhatatlan. Az anyag?Magában káosz;Sose nő fel önmagához. Nem háború,Nem is béke;Az Életnek csak kelléke. Öröklétben,Magában áll,Egy rokona van:A halál. Az anyag? Magában káosz…Nem áld,Nem teremt,Nem átkoz.  ... Tovább »

Frissülő nyári Remények;Izgalombokorban élek. Reménnyel nézek az égreMinden fordulJóra,Szépre. Adhat sok szépetAz Élet;Frissülő nyáriRemények..... Tovább »

Múltrablás nyegle divatjaMa a világot áthatja. Van már ezerféle módja,Kis tolvaj is,Nagy is hordja. Amikor a jelen céda,A Múltból lesz szabad préda. Múltrablás nyegle divatjaPolitikát is mozgatja. A klasszikussá vált módjaJelent vetít messzi múltba, S mai erőviszonyokatRágva – történelmet tagad. Múltat torzít, “jogokat” csenA területrabló jelen. Dáko-nagymorva halandzsa;Hirdeti a propaganda…. Indogermán fantáziákBűzével tele a világ…… Tovább »

(Versek Lilla festményeiről – 5.) Az egyik percben hívogat,A másikban taszít.Kétely komorlik lent, alul,Felül – ragyog a Hit. Jobbról: sötétlő kételyekA tinta ég alatt;Balról: csicsergő lombokatRögzít a Pillanat. Jövő Kapuja…Fényes,Tétova…Ha nem mozdulunk,EllebegA Múlt hátánTova… Rőten fénylő drapériaBorítja az ereszt,Párkány és repkény-oszlop –Mint egy Krisztus-kereszt. Nem látszanak a láng-kapuMögött a csillagok;Korhadt kétely ásít alant –Felül a… Tovább »

Múló évek árnyékában Minden kedvesebb, Egymáshoz még most is  Mindig, Mindig Közelebb…   Ahogy  A Vén Kormányos Az Időn át Vezet, A Szerelem Évről évre Mindig Szebb lehet.   Mint örökkévalóan szép ruha, Rajtunk Az aura…   Ülünk Az Isten vállán…   Veled Minden sokkal szebb Önmagánál…   Vásárlás, Séta, Közös autózás… Kacagó felhők a… Tovább »

Történhetnek-e ma Csodák?Vagy már géppé lett a világ? A Csoda nélküli világSivár ráció-pusztaság, Unalmas halál uralma,Istene az entrópia. Történhetnek-e ma Csodák?Gépies-e a valóság? Legfőbb Csoda az Életünk;Élhetünk ésRemélhetünk… Kihalt tagadás-hegyekenVagyunk az egyetlen “igen”. Idegen szkeptikus lényekNem hinnék, hogy van itt Élet. Történhetnek-e ma csodák?Nyitott-e rájuk a világ? Vagy eleve elrendelésVilág végéig árkot vés, És az… Tovább »

Mai marsi hétköznapok;Homokba fúlt Lét csikorog. Vörös porsíkságok felettGyásznótát fütyül a hideg. Liberális entrópiaSzáll az Élet poraira. Mai marsi hétköznapok;Végtelen árnya imbolyog. Arcok,Falak,Alakzatok;Messzi Múlt szelleme kopog. Halott sziklák?Romvárosok?Vajon mit rejt még a homok? Mai marsi hétköznapok;Vak nemhit-banda sompolyog. Vak tételek szele fütyül:“Nincsen élet rajtunk kívül.” “Véletlen szülte porszemek”..S a Lét?“Közömbös rengeteg”… Mai marsi hétköznapok;Világvégi por… Tovább »