Pete László Miklós versei

Isten velünk sose pöröl; Nyár ablakán kikönyököl. Látja, ha a folyam árad, Hallja a rossz doktrínákat, Vágyunkat nem igazgatja, Csak a vállát vonogatja. Isten velünk sose pöröl; Nem gyógyít és nem öldököl. Vétkeinkre rá nem legyint, A nászágyunkba sem tekint. Bottal, lángpallossal nem ver – Isten dogmákat nem ismer. Nincs benne sértődés, harag; Hisz bennünk… Tovább »

Perverzitások korában“Elit” – rózsaszín masszában.“Színesül” az oldott kéve;Omlik a pénz fenekébe.Civilizáció-táborKifordulna önmagából.Perverzitások korában,Pénz-ördög profán poklában…Parttalan “emberi jogok”Mögött “Allah akbar!” kopog.Hibbant Európa néniA Koránt receptnek nézi.Perverzitások korában,Pénz vigyorog – álruhában.Párhuzamos társadalomMögött sunyi pénzhatalom.Profán – önmaga markában…Perverzitások korában…  ... Tovább »

Esőkönnyet zokog a Nyár,Tócsa gyűlik,Mélyül a sár.Támad a zivatar-tatár,Ázik egyre a vén határ.A mezőkön tócsa-sebek,Jelen Jövendőért rebeg.Esőkönnyet zokog a Nyár;Profán pusztán madár se jár…... Tovább »

Mint bolond ember szörnyű vízesésbe, Ugrottunk mélybe, Mélyek mélyébe, Nem is egyszer… Kétszer… Kerge, részeg parti, Szedett-vedett talon… Két világháború A német oldalon… Kétszer tűntünk el odalent… Kétszer adtunk Jövőt, Jelent… Mint bolond a vízesésbe, Zuhantunk a vérfürdőbe Halál-ékül, Golyó-fékül, Minden értelmes cél nélkül… Mindent elvesztettünk Végül… Kráterek Fetrengenek Virágos rét helyén, Részeg a győztes… Tovább »

Az Időnek sosincs vége,Legyen háború, vagy béke.Világvégét se vesz zokon,Átkel világ-határokon,Mivel a legfelső fokonAnyaggal,Tudattal –Rokon.Az Időnek sosincs vége,Akad ezer nemzedéke.Egyik a másikból terem,Nem fogy az idő sohasem.Tán van neki egy nagy sátra,S abban kanyarodik – hátra…Az Időnek sosincs vége,Isten állandó vendége.... Tovább »

Szegény Medárd – citerázik;Negyven napig ázik-fázik.Szürke égbolt dörög-morog,Esőfelhő-raj gomolyog.Fellegben eső-barbárok;Jeget zúdít légi átok…Szegény Medárd..Egykor régenPüspök volt – még életében…Holta után lett belőleIdőjárás védőszentje.Negyvennapos por-elverőNyár eleji Medárd-eső…Posztumusz szent-kultusz megárt..Tán már tudjaSzegényMedárd…... Tovább »

Nyárba fordult az esztendő, Pesszimizmus – kerülendő. Anyáskodnak érett lombok, Napban fürdenek a dombok. A Teremtés újra éled; Örökkévaló az Élet. Nyárba fordult az esztendő, Szaporodik a teendő. A Múlt – integető kendő; Kéklik távol a Jövendő. Lét-pompából néz ránk az ég; Most rajtunk a felelősség. Nyárba fordult az esztendő, Pesszimizmus – kerülendő.... Tovább »

Amíg a végzet nem múlt ki –Tart az Időn túli ulti.A félelem szakadt varsa,Indul a pénz tök durchmarsa.A fátum kártyáját rázza,Csupán az Élet kontrázza.Hogyha a durchmars sikerül –Atlantisz nyugdíjba kerül.Tán már gyermekre se futja;Buktassa el, aki tudja…... Tovább »

Mától ötvenhat éves vagy Te is; Szalad velünk a vén Idő tova, S az évek száma oly gyorsan növekszik, Mint népszerű rendezvény idején A hosszú parkoló kocsisora… Te most is az vagy, aki mindig voltál, Drága kis asszony, Kicsi Napsugár; Akire várok, Aki hazavár, Aki az Életedet nekem adtad… Érdemes volt megszületnem – Miattad. Drága… Tovább »

Észrevétlenül jött a Nyár, Máris itt ragyog, Izzadnak a tanév végi Túlzsúfolt napok. A Június becserkészett, És rajtunk ütött, Mi meg botorkálunk a sok Feladat között... Tovább »