(Versek Lilla festményeiről – 2.)
Kicsi virgonc kutyuskánk,
Vidám vizsla fajta,
Ő néz rám erről a képről,
Szíve-lelke rajta.
Szeleburdi lelkének
Kacag minden vágya,
Kétéves már, de nem nőtt be
Még a feje lágya.
Hűség és jóindulat
A nagy zöld szemében,
De sose tudhatjuk, hogy mit
Forgat a fejében.
Puha, bájos pofika,
Lóg a fülecskéje,
Felmászik a kutyaházra,
S a gazdi ölébe.
Tökéletes jellemrajz,
Épp ilyen a drága…
Megmutatja Mira lelkét
A kép színvilága.
Itt ragyog a Szeretet,
Itt ragyog a Hála…
Meg Mira egész játékos
Kis oktondisága.
Drága Mira kutyuskánk,
Éppen – mintha élne,
Annyira, hogy könnyet is csal
A gazdi szemébe…
