Mira

(Versek Lilla festményeiről – 2.)

Kicsi virgonc kutyuskánk,

Vidám vizsla fajta,

Ő néz rám erről a képről,

Szíve-lelke rajta.

Szeleburdi lelkének

Kacag minden vágya,

Kétéves már, de nem nőtt be

Még a feje lágya.

Hűség és jóindulat

A nagy zöld szemében,

De sose tudhatjuk, hogy mit

Forgat a fejében.

Puha, bájos pofika,

Lóg a fülecskéje,

Felmászik a kutyaházra,

S a gazdi ölébe.

Tökéletes jellemrajz,

Épp ilyen a drága…

Megmutatja Mira lelkét 

A kép színvilága.

Itt ragyog a Szeretet,

Itt ragyog a Hála…

Meg Mira egész játékos

Kis oktondisága.

Drága Mira kutyuskánk,

Éppen – mintha élne,

Annyira, hogy könnyet is csal

A gazdi szemébe…