Pete László Miklós versei

Az Időnek sosincs vége

Az Időnek sosincs vége,
Legyen háború, vagy béke.

Világvégét se vesz zokon,
Átkel világ-határokon,

Mivel a legfelső fokon
Anyaggal,
Tudattal –
Rokon.

Az Időnek sosincs vége,
Akad ezer nemzedéke.

Egyik a másikból terem,
Nem fogy az idő sohasem.

Tán van neki egy nagy sátra,
S abban kanyarodik – hátra…

Az Időnek sosincs vége,
Isten állandó vendége.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!