Emmausz felé

Megyünk,
Megyünk..
Mendegélünk…
Végre talán
Emmausz felé..
Isten nem hagy el bennünket,
De a döntés
Itt a Földön
Csak
Az Emberé…

Szenvelgő rossz matéria
A sátánra üt,
Anyagelvű világvégék
Rostokolnak
Csaknem mindenütt.

A világ még eldöntheti,
Élni akar-e,
Bár globális pénzhatalom
Nyomja egyre
A mocsárba
Le.

Jövő lesz, ha
Akarat áll
A végzet elé…
Menjünk,
Menjünk,
Mendegéljünk,
Ideje már –
Emmausz felé…

Az emberi eszelősség
Profanizált istenségnek áll;
Végül mindig
Vérfürdőkre,
Lágerekre,
Máglyákra
Talál.

Pedig itt áll,
Mellettünk van
Az Isten Fia;
Bármit ordít fülünkbe
A profán média.

Nem hoz üdvöt liberális dogmaegyveleg;
Csak a szép, egyszerű Élet,
Család,
Munka,
Hazaszeretet.

Ha polkorrekt világállam
Az égre szakad,
Itt a Földön egy valódi
Ember sem marad.

Itt a Földön
Minden döntés
Csak az emberé..
El ne tévesszük az utat
Emmausz felé.