Szegény profán!
Csak topog,
Mint a vén harkály
Öreg tölgyek
Odvas derekán…
Mert neki, szegénynek
Semmi se szent,
Nincs
Se fent,
Se lent;
Felszínesség köti,
Mint a kővé vált
Cement…
Szegény profán!
Mennyországot lát –
Az uborkafán…
Mint ócska rajzlapra karcolt levél;
Csak egyetlen dimenzióban él…
A végzet rángatja ide, s tova,
Csak szexet ismer,
Szerelmet soha.
Csak lóg az Élet
Agyag-tomporán…
Szegény profán…
Szegény tragikomikus pléh-pofa,
És minden, minden
Csak
Matéria.
Miközben saját lelkét dönti romba,
Lélekpótlékot hord bűzös halomba…
Boldogság helyett ott van
A siker,
Az Üdvösség helyett
A karrier,
A Becsület helyett
A Hatalom,
Az Erényt meg pótolja
Pénz-halom…
Van minden, minden
Ami mérhető,
Palota, jacht, vagy magánrepülő,
S ami számolható,
Az múlik is…
Minden csak múlandó,
Rossz,
Talmi
Kóc;
S a profán ember
Szomorú bohóc…
Evolúció-istenek kegyence,
Szegény profán…
Élni már késő,
Meghalni korán…
Szegény profán!