(Az Ápolók Nemzetközi Napjára)
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…
Amikor még a hozzátartozók is
Reszketve,
Félve,
Sírva távolodnak;
Az ő munkájuk ott kezdődik el
Ott lépnek színre Ők,
Az Ápolók,
A Remény éltetői…
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…
Ha baleset történik,
Láz gyötör,
Ha sírsz,
Ha vérzik
Ha szenvedsz,
Ha fáj,
Ha a közelben kószál a halál;
Ha végzet tör ránk,
Szembe ki szegül?
Pedig
Törékeny Lányok,
Asszonyok;
Nincs semmiféle mágia velük;
Az emberség csupán a fegyverük.
Ők a legvégső védelmi vonal,
Az Ápolók,
A Remény éltetői…
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…
Ezerszer látnak szenvedést, halált,
De mégis mindig újra talpra állnak,
És elragadnak
Bajtól,
Szenvedéstől
Akit csak lehet;
Néha olyat is,
Akit nem lehet;
Életben tartanak
Reményt,
Hitet…
Csendes mosollyal,
Gyakran fáradt szemmel;
Sohasem múló
Ősi türelemmel
Dolgoznak Ők – a Remény éltetői.
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…
A Remény éltetői..
Ápolók,
Lányok,
Anyák,
Feleségek
Emitt ellátnak Otthont és Családot,
Amott helytállnak a világ helyett;
Mentenek
Lelket,
Erőt,
Életet…
Mosollyal,
Csenddel,
Néha könnyel is…
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…
Látnak halált és
Újjászületést;
Nálunk mélyebben élik át
A Létezést
A Remény éltetői…
Zajlik az Élet,
Idő fátyla lebben,
Leginkább Általuk
Cselekszik
Isten.
Kapnak
Örömet,
Nyegle kritikát,
Meg szemrehányást egy életen át,
Hálát meg talán tízévente egyszer
A Remény éltetői.
De mégis napról napra
Újra kezdik…
Isten leginkább
Általuk
Cselekszik.
Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…
Áldottak legyenek
A Remény éltetői;
Isten segítsen rajtuk annyiszor,
Ahányszor Ők
Embertársaikon…
Dicsőségük nagyobb, mint bárki másé,
Mégsem irigyli Tőlük soha senki…
Áldottak legyenek
A Remény éltetői!