A Remény éltetői

(Az Ápolók Nemzetközi Napjára)

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…

Amikor még a hozzátartozók is
Reszketve,
Félve,
Sírva távolodnak;
Az ő munkájuk ott kezdődik el
Ott lépnek színre Ők,
Az Ápolók,
A Remény éltetői…

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…

Ha baleset történik,
Láz gyötör,
Ha sírsz,
Ha vérzik
Ha szenvedsz,
Ha fáj,
Ha a közelben kószál a halál;
Ha végzet tör ránk,
Szembe ki szegül?

Pedig
Törékeny Lányok,
Asszonyok;
Nincs semmiféle mágia velük;
Az emberség csupán a fegyverük.

Ők a legvégső védelmi vonal,
Az Ápolók,
A Remény éltetői…

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…

Ezerszer látnak szenvedést, halált,

De mégis mindig újra talpra állnak,

És elragadnak 

Bajtól,

Szenvedéstől

Akit csak lehet;

Néha olyat is,

Akit nem lehet;

Életben tartanak 

Reményt, 

Hitet…

Csendes mosollyal,

Gyakran fáradt szemmel;

Sohasem múló

Ősi türelemmel

Dolgoznak Ők – a Remény éltetői.

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…

A Remény éltetői..
Ápolók,
Lányok,
Anyák,
Feleségek
Emitt ellátnak Otthont és Családot,
Amott helytállnak a világ helyett;
Mentenek
Lelket,
Erőt,
Életet…
Mosollyal,
Csenddel,
Néha könnyel is…

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…

Látnak halált és
Újjászületést;
Nálunk mélyebben élik át
A Létezést
A Remény éltetői…

Zajlik az Élet,
Idő fátyla lebben,
Leginkább Általuk
Cselekszik
Isten.

Kapnak
Örömet,
Nyegle kritikát,
Meg szemrehányást egy életen át,
Hálát meg talán tízévente egyszer
A Remény éltetői.

De mégis napról napra
Újra kezdik…
Isten leginkább
Általuk
Cselekszik.

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb…

Áldottak legyenek
A Remény éltetői;
Isten segítsen rajtuk annyiszor,
Ahányszor Ők
Embertársaikon…

Dicsőségük nagyobb, mint bárki másé,
Mégsem irigyli Tőlük soha senki…

Áldottak legyenek
A Remény éltetői!