Született két szép, virgonc
Kicsi Lányunk…
Sírtak,
Nevettek, végtelen sokat…
Átszervezték a hétköznapokat.
Megszorítások,
Gonosz fellegek
Sötétítették akkor az eget;
Küzdött egymással
Jövő – és
A Múlt;
Filléres gondok torz esője hullt…
Volt ám a két Kicsivel
Gond – elég,
Igénybe vettek
Apát
És Anyát,
Szülők Létét
Türelmét,
Idejét,
Meghosszabbítottak sok éjszakát;
Általuk lettünk
Igazi
Család.
Család lettünk,
Felnőttünk –
Általuk…
Sok nehéz nap,
Sok nehéz óra volt…
Bátorítóan ragyogott
A Hold…
Kaptunk tőlük sok idegőrlő órát,
S az
Élet,
Méltóság,
Önbizalom
Egy sokkal magasabb dimenzióját.
Életem legszebb pillanata volt,
Egy fáradt, csodálatos hajnalom,
Először nézni Gyermekem szemébe…
Isten áldása,
Élet,
Szent Öröm;
Hogy Apává lehettem –
Köszönöm!!
