Száz éve…
Még tartott a háború…
Már minden család éhezett,
Vagy gyászolt,
Vörösen lángolt
Az éjjeli Hold…
A világ siralomnak völgye volt…
Kifényesedett az emlékezetben
A békeévek fájón szép emléke,
S még nem tudták,
Hogy rosszabb lesz még a háborúnál is
Az új béke…
Száz éve…
A Nagy Háború
Krátereit sáros csizmák rótták,
S még egyben volt
Még egyben volt
A Régi Magyarország…
Száz éve…
Patakokban hullt a vér
Sáros lövészárokba,
Fűre,
Hóra..
S a frontok démoni halálvilága
Az avantgárdot váltotta valóra.
Európa csak itta,
Habzsolta a vért..
Semmiért…
Semmiért…
Száz éve…
Már az emberiség nyakáig ért
A huszadik század;
Növekedett a technokrata dölyf,
A pénzéhség meg a profán sznobizmus;
Csökkent az
Érték,
A Hit,
Az Alázat…
Száz éve..
Gépesített a halál,
S a végzettel szemben
Az Akarat
Vesztésre áll…
Száz éve röhög rajtunk
A profán;
És élvezi,
Hogy még hitványabb kort teremthet
Hitvány kor után…
Száz éve nem tudták a magyarok,
Hogy rájuk hitvány jövő acsarog,
Hogy szegényes kis vacsorájuk közben
Vörösterror,
Fehérterror,
Trianon
Vigyorog be az idő-ablakon….
Még nem tudták,
Hogy győz a túlerő,
Hogy újabb háborút rejt a jövő,
Hogy önsorsrontás jár köztük,
Gyalog;
Szegény száz éve élő
Magyarok…
Száz éve,
Kétszáz éve…
Négyszáz éve…
Hányszor tűnt már úgy, hogy mindennek vége?
Ami száz éve volt,
Ma már csak emlék;
De ami száz év múlva lesz, az
Felelősség.
A gondolatok gazos mezején
Ma is doktrína-nyájak legelésznek,
S az értelem ma sem kevésbé részeg,
Ha pénztől kaphat felmentést a rosszra…
Száz éve
Istent játszik a profán,
Csak nyargalászik fekete lován,
És lasszóval vontatja a világot…
De bármit ígér,
Személyes felelősségünk képében
Isten
Még mindig
A lelkünkben
Él…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: