Pete László Miklós versei

Amíg ebédünkhöz kondul,Sorsunk rosszabbra nem fordul.Okát sokan nem is sejtik,Az ostobák – elfelejtik.Évszázadok óta kondul,A megszokás rá se mordul…Valamikor nagyon régenFellegek jártak az égen.Magyarország vaskapujánDörömböl a török szultán.Vele “az iszlám serege”,Országot foglalna vele…Ördög már a táncát ropja,Véres Duna, Száva habja.Kékek a távoli hegyek,Bécsben kamasz király remeg.Kapisztrán – egykori zsoldos,Súlyos fakereszttel csapdos.Hunyadi kardja nem pihen,Harcol szárazon… Tovább »

Ötvenhatodik nyaram Teljesedni készül, Ötvenöt a tarsolyomban Soha el nem évül. Terveim lábasában Friss Remények főnek, Van még elég üzemanyag A múló Időnek.... Tovább »

Megújuló tavaszi Remények, Napsugárban zuhanyzik a Lélek. Ahogy csendül a Kikelet húrja, Belevágunk évről évre – újra. Minden vérmes Remény újra éled, Kikeletkor mindig szép az Élet. Megújuló tavaszi Remények, Nem bocsát el egykönnyen az Élet.... Tovább »

Merni kell Felnőtté lenni, Élni, Gyermeket nevelni. Kamaszkorban megrekedve Profán nótát nyekeregve Siheder marad az árva, Táncol a pénz dallamára. Merni kell Felnőtté érni, Lehet, De nem szabad félni. Nem károgás, miákolás, Csak felelősség-vállalás. Felnőtt üzemmódban élni, Lehet… Meg kell hozzá érni. Merni kell Felnőtté válni, Szüleink helyébe állni… Vagyon ürügyén kesereg A túlkoros gyermeksereg…. Tovább »

Végtelenített sakkjátszma;Az ördög magával játssza.Legyen Világos,Vagy Sötét;Életünk és jövőnk a tét…Lassú pozíciójáték;Rejtve a háborús szándék.Végtelenített sakkjátszma;Lép az ördög – Istent játszva.Láthatatlan pénzfellegekSzövögetnek matt-terveket.Arab gyalogáldozatokÍrnak újabb változatot.Végtelenített sakkjátszmaVilághatalomra játszva.Jachtos maffia-kényelem;Szicíliai védelem.Vezércselek,KirálycselekMúltja, jövője kesereg.Végtelenített sakkjátszma;Profán hatalomra játszva.Számolgatva,Kombinálva,Mindig feladásra várva.Futójában végzet vágtat,Azt képzeli, nem hibázhat.Végtelenített sakkjátszma,Az ördög magával játssza.Isten útjába nem állhat,Végül – mattot ad magának.  ... Tovább »

Míg szemünk van a világra,És meglátjuk, ami szép;Kertünk Jövő-palántájaCsak addig maradhat ép.Az Egyén lép Jövő felé,Nem a Jövő jön elé;Az Egyén felelősségeNagyobb, mint az Istené.... Tovább »

Áldott Pünkösd idején, Lombok árnyas rejtekén Boldogságra Ébredünk fel – Te meg én. Vidám szellő tekereg, Itthon mind a két Gyerek, Szent Kikelet Boldogsággal Verőfényben Enyeleg. Áldott Pünkösd idején, Szent Kikelet közepén Boldog kis világban Élünk Te meg én.... Tovább »

Megyünk, Megyünk.. Mendegélünk… Végre talán Emmausz felé.. Isten nem hagy el bennünket, De a döntés Itt a Földön Csak Az Emberé… Szenvelgő rossz matéria A sátánra üt, Anyagelvű világvégék Rostokolnak Csaknem mindenütt. A világ még eldöntheti, Élni akar-e, Bár globális pénzhatalom Nyomja egyre A mocsárba Le. Jövő lesz, ha Akarat áll A végzet elé… Menjünk,… Tovább »

Isten áldja meg Hazánkat Békés Jövendővel, Friss alkotó lendülettel, Építő erővel. Unokáink tiszta szívvel Nézzenek az Égre, Az újabb világháborút Kerüljük el végre. Tűnjön el a süllyesztőben Minden régi átok, Szépen, vidáman éljenek A magyar Családok. Globalista pénzhatalom Múljon el idővel, Isten áldja meg Hazánkat Békés Jövendővel!... Tovább »

Szegény profán! Csak topog, Mint a vén harkály Öreg tölgyek Odvas derekán… Mert neki, szegénynek Semmi se szent, Nincs Se fent, Se lent; Felszínesség köti, Mint a kővé vált Cement… Szegény profán! Mennyországot lát – Az uborkafán… Mint ócska rajzlapra karcolt levél; Csak egyetlen dimenzióban él… A végzet rángatja ide, s tova, Csak szexet ismer,… Tovább »